HU/SB 4.2.35
35. VERS
- āplutyāvabhṛthaṁ yatra
- gaṅgā yamunayānvitā
- virajenātmanā sarve
- svaṁ svaṁ dhāma yayus tataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āplutya—fürdőt véve; avabhṛtham—az áldozatok bemutatása után vett fürdő; yatra—ahol; gaṅgā—a Gangesz folyó; yamunayā—a Yamunā folyónál; anvitā—kevert; virajena—szennyeződés nélkül; ātmanā—az elmével; sarve—mind; svam svam—sajátjuk; dhāma—lakhelyek; yayuḥ—mentek; tataḥ—onnan.
FORDÍTÁS
Kedves Vidurám, íjak és nyilak hordozója! A yajña végeztével az áldozatot bemutató félistenek mind megfürödtek a Gangesz és a Yamunā találkozásánál. Ezt a fürdőt avabhṛtha-snānának nevezik. Miután szívük így megtisztult, hazatértek otthonaikba.
MAGYARÁZAT
Miután Dakṣa és később az Úr Śiva is elhagyták az áldozati arénát, az áldozat nem szakadt félbe: a bölcsek sok-sok éven keresztül folytatták, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat. Az áldozat Śiva és Dakṣa távollétében sem ért véget, s a bölcsek folytatták bemutatását. Más szóval elfogadhatjuk, hogy aki nem imádja a félisteneket, még az Úr Śivát és Brahmāt sem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ettől függetlenül elégedetté teheti. Ezt megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 7.20) is. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ. Akiket a kéj és a vágy ösztönöz, a félistenekhez fordulnak, hogy anyagi áldáshoz jussanak. A Bhagavad-gītā a nāsti buddhiḥ szavakat használja, amelyeknek jelentése: „akik elvesztették a józan eszüket vagy értelmüket”. Egyedül az ilyen emberek törődnek a félistenekkel s remélnek anyagi áldást tőlük. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell tisztelnünk a félisteneket; ám arra nincs szükség, hogy imádjuk őket. A tisztességes ember lehet hűséges az államhoz, de nem kell megvesztegetnie az állam szolgálatában állókat. A megvesztegetés törvényellenes. Az ember nem fizeti le az állami tisztségviselőt, de ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteli őt. Hasonló a helyzet azzal is, aki a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi: nincs szüksége arra, hogy bármelyik félistent imádja, de nem viselkedik tiszteletlenül velük. A Bhagavad-gītāban egy másik helyen (BG 9.23) olvashatjuk: ye ’py anya-devatā-bhaktā yajante śraddhayānvitāḥ. Az Úr azt mondja, hogy mindazok, akik a félisteneket imádják, Őt is imádják, az ilyen imádat azonban avidhi-pūrvakam, ami azt jelenti, hogy „nem követi a szabályozó elveket”. A szabályozó elv az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnunk. A félistenek imádata lehet közvetetten az Istenség Személyiségének imádata, de ez nem a szabályok követésével történik. A Legfelsőbb Urat imádva az ember egyben a félisteneket is imádja, hiszen ők az egész szerves részei. Ha a fa gyökerét öntözzük, minden része, a levelek és az ágak is külön öntözés nélkül elégedetté válnak, s ha valaki ételt ad a gyomornak, az ezzel a test valamennyi tagját — a kezet, a lábat, az ujjat stb. — is táplálja. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatával tehát az ember elégedetté teheti a félistenek mindegyikét, míg a félistenek imádatával nem imádja tökéletesen a Legfelsőbb Urat. A félistenimádat tehát nem követi a szabályokat, s nem tartja tiszteletben a szentírások utasításait.
Ebben a Kali-korszakban gyakorlatilag lehetetlen a deva-yajñát, a félisteneknek szóló áldozatot elvégezni, éppen ezért a Śrīmad-Bhāgavatam ennek a korszaknak a saṅkīrtana-yajñát javasolja. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32). „Ebben a korszakban az intelligens ember pusztán a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésével valamennyi yajñát elvégzi.” Tasmin tuṣṭe jagat tuṣṭaḥ: „Amikor az Úr Viṣṇu elégedett, akkor a félistenek, a Legfelsőbb Úr szerves részei is elégedettek.”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének második fejezetéhez, melynek címe: „Dakṣa megátkozza az Úr Śivát”.