HU/SB 4.20.30
30. VERS
- manye giraṁ te jagatāṁ vimohinīṁ
- varaṁ vṛṇīṣveti bhajantam āttha yat
- vācā nu tantyā yadi te jano ’sitaḥ
- kathaṁ punaḥ karma karoti mohitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manye—tekintem; giram—szavakat; te—Tiéd; jagatām—az anyagi világnak; vimohinīm—megzavaró; varam—áldást; vṛṇīṣva—csak fogadd el; iti—így; bhajantam—bhaktádnak; āttha—beszéltél; yat—mert; vācā—a Védák állításaival; nu—minden bizonnyal; tantyā—a kötelekkel; yadi—ha; te—Tiéd; janaḥ—az emberek általában; asitaḥ—nincsenek megkötve; katham—hogyan; punaḥ—újra és újra; karma—gyümölcsöző cselekedetek; karoti—végeznek; mohitaḥ—elbűvölve.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Amit tiszta bhaktádnak mondtál, felettébb megtévesztő. Azok a csábító ígéretek, amelyeket a Védákban ajánlasz, a tiszta bhaktáknak semmi esetre sem felelnek meg. Az emberek általában a Védák negédes szavaihoz vonzódva újra és újra a gyümölcsöző cselekedetekbe merülnek, elbűvölve tetteik eredményeitől.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, a Gauḍīya-sampradāya egyik nagy ācāryája azt mondta, hogy akik nagyon ragaszkodnak a Védák gyümölcsöző cselekedeteihez, a karma-kāṇḍához és a jñāna-kāṇḍához, azok kétségtelenül halálra vannak ítélve. A Védákban a tevékenységeket három kategóriába sorolják: karma-kāṇḍa (gyümölcsöző cselekedetek), jñāna-kāṇḍa (filozófiai kutatás), valamint upāsanā-kāṇḍa (a különböző félistenek imádata az anyagi haszon érdekében). Akik karma-kāṇḍát és jñāna-kāṇḍát végeznek, azok halálra vannak ítélve, abban az értelemben, hogy mindenki meg fog halni, aki az anyagi test csapdájába esett, legyen az egy félisten, egy király, egy alacsonyabb rendű állat vagy bármilyen más élőlény teste. Az anyagi természet háromféle csapásától mindenki egyaránt szenved. Bizonyos mértékben az is időpazarlás, amikor a tudomány segítségével megpróbáljuk megérteni lelki helyzetünket. Az élőlény a Legfelsőbb Úr örök, szerves része, így legfontosabb teendője, hogy odaadó szolgálatot végezzen. Pṛthu Mahārāja ezért arról beszél, hogy az anyagi áldások vonzereje szintén csapda, ami az embert ebbe az anyagi világba rántja. Őszintén megmondja az Úrnak, hogy az anyagi lehetőségek formájában felkínált áldásai kétségkívül megzavarják az embert. A tiszta bhaktát a bhukti és a mukti egyáltalán nem érdekli.
Az Úr néha áldásokat kínál fel a kezdő bhaktáknak, akik még nem értették meg, hogy az anyagi lehetőségek nem teszik boldoggá őket. A Caitanya-caritāmṛtában ezért azt mondja az Úr, hogy előfordulhat, hogy egy őszinte bhakta, aki nem igazán okos, anyagi áldást kér Tőle, mivel azonban Ő mindentudó, általában nem teljesíti vágyát, hanem ellenkezőleg, elvesz minden anyagi lehetőséget, amit bhaktája addig élvezett, hogy végül teljesen meghódoljon Neki. Egyszóval a bhakta számára sohasem kedvező, ha anyagi haszon formájában áldásokat ajánlanak neki. A Védáknak azok az állításai, amelyek a nagy áldozatokért cserébe azt ígérik, hogy az ember felemelkedhet a mennyei bolygókra, csak megtévesztik az embert. Az Úr éppen ezért így szól a Bhagavad-gītāban (BG 2.42-43): yām imāṁ puṣpitāṁ vācaṁ pravadanty avipaścitaḥ. Az emberiség kevésbé intelligens rétegéhez tartozók (avipaścitaḥ) a Védák virágos szavaihoz vonzódnak, ezért az anyagi haszon reményében gyümölcsöző cselekedeteket végeznek. Életről életre folytatják így a kínkeserves kutatást a különféle formájú testekben.