HU/SB 4.21.35
35. VERS
- pradhāna-kālāśaya-dharma-saṅgrahe
- śarīra eṣa pratipadya cetanām
- kriyā-phalatvena vibhur vibhāvyate
- yathānalo dāruṣu tad-guṇātmakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pradhāna—anyagi természet; kāla—idő; āśaya—vágy; dharma—kötelességek; saṅgrahe—összesség; śarīre—test; eṣaḥ—ez; pratipadya—elfogadva; cetanām—tudat; kriyā—tevékenységek; phalatvena—eredményével; vibhuḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vibhāvyate—megnyilvánult; yathā—annyira, mint; analaḥ—tűz; dāruṣu—a fában; tat-guṇa-ātmakaḥ—az alak és a minőség szerint.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindent átható, de a különféle testekben is megnyilvánul, melyeket az anyagi természet, az idő, a vágyak és a kötelességek kombinációja hoz létre. Különféle tudatok fejlődnek így ki, ugyanúgy, ahogy a tűz is, noha alapjában véve változatlan, másképp lángol minden fában, a fa alakjától és méretétől függően.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Paramātmāként örökké együtt él az egyéni lélekkel. Az egyéni lélek az anyagi testének megfelelően — melyet a prakṛtitől, az anyagi természettől kapott — adott tudattal rendelkezik. Az anyagi alkotóelemeket az idő ereje hozza mozgásba, majd megnyilvánul a természet három anyagi kötőereje. A természet három kötőerejével való kapcsolata szerint az élőlény egy sajátos testet fejleszt ki. Az állati létben a tudatlanság anyagi kötőereje olyannyira túlsúlyban van, hogy az állatnak nagyon kevés az esélye, hogy az ő szívében is jelen lévő Paramātmāt megvalósítsa. Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszönhetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Up. 1.2.12) megadják az útirányt: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet — annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet — kell, nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómesterhez forduljunk, mert e társulással egyenes arányban fejlődik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. E tudat legmagasabb szintű tökéletességét Kṛṣṇa-tudatnak nevezik. Az élőlény annak megfelelően kapja tudatát, hogy milyen testet kapott a prakṛtitől, a természettől; a tudat fejlettségétől függően hajtja végre cselekedeteit; és ezeknek a cselekedeteknek a tisztasága szerint valósítja meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki minden élőlény szívében jelen van. A versben említett példa nagyon találó. A tűz maga mindig változatlan, ám a tüzelő vagy az égő fa mérete szerint egyenesnek, görbének, kicsinek, nagynak stb. látszik.
Isten megvalósítása a tudat fejlettségével arányos. Ajánlatos ezért, hogy az emberi létformában az élőlény vállalja a Bhagavad-gītāban leírt különféle lemondásokat és önmegtartóztatást (karma-yoga, jñāna-yoga, dhyāna-yoga és bhakti-yoga). Akár egy lépcsőnek, a yogának szintén különböző fokai vannak, hogy elérjük a legfelsőbb szintet. A lépcsőn elfoglalt helye szerint az ember megértheti, hogy a karma-yoga, a jñāna-yoga, a dhyāna-yoga vagy a bhakti-yoga szintjén áll-e. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvalósításának lépcsőjén természetesen a bhakti-yoga a legfelső fok. Egyszóval lelki helyzetét az ember a tudata fejlettsége szerint érti meg, így amikor léte teljesen megtisztult, a brahmānandába kerül, amely végső soron korlátlan. Ezért a saṅkīrtana mozgalom, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Caitanyaként megjelenve alapított meg, közvetlen s egyben a legkönnyebb folyamat, melynek segítségével elérhetjük a tudat legtisztább formáját, a Kṛṣṇa-tudatot, azt a szintet, ahol teljesen megvalósítjuk a Legfelsőbb Személyt. A különböző típusú yajñák végrehajtására vonatkozó útmutatásokat kifejezetten úgy állították össze, hogy a Legfelsőbb Úr legmagasabb szintű megvalósításához vezessenek, ahogy azt az Úr Maga is megerősíti a Bhagavad-gītāban. Ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham (BG 4.11). Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét meghódolásunk arányában valósíthatjuk meg. A teljes meghódolás azonban csak akkor következik be, amikor az ember tökéletes tudással rendelkezik. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19).