HU/SB 4.21: Prthu Maharaja utasításai
4.21.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs így szólt Vidurához: A király megérkezett városába, melyet fogadása alkalmából gyöngyökkel, virágfüzérekkel, gyönyörű kelmékkel és arany kapukkal díszítettek fel nagyon szépen, s mindenhol a legfinomabb füstölők illata szállt.
4.21.2. vers: Minden utcát, utat, és minden kis parkot szantálfából és az aguru növényből párolt illatos vízzel locsoltak fel, és mindent egészséges gyümölcsökkel, virágokkal, megmosott gabonával, különféle ásványokkal és lámpákkal, áldást hozó díszekkel ékesítettek fel.
4.21.3. vers: Az útkereszteződéseknél fürtökben lógó gyümölcsöket, virágcsokrokat, banánfa oszlopokat és bételdió ágakat helyeztek el. Ezek a díszek együttesen mindenhol rendkívül vonzó látványt nyújtottak.
4.21.4. vers: Ahogy a király belépett a városkapun, a város népe áldásos ajándékokkal, lámpákkal, virágokkal, joghurttal fogadta őt. Emellett csodaszép hajadon leányok is jöttek elé, akiket tengernyi ékszer borított, többnyire fülbevalók, melyek minduntalan egymáshoz ütődtek.
4.21.5. vers: Amint belépett a palotába, kagylókürtök és üstdobok szólaltak meg, a papok védikus mantrákat énekeltek, a dalnokok pedig imákat zengtek. Ám az ünneplés, melyet a fogadására rendeztek, cseppet sem befolyásolta a királyt.
4.21.6. vers: A város rangos polgárai és az egyszerű emberek mind nagyon szívélyesen fogadták a királyt, s viszonzásul ő is megáldotta őket azzal, amire vágytak.
4.21.7. vers: Pṛthu király a legnagyobb lelkek legnagyobbja volt, ezért méltó volt rá, hogy mindenki imádja. A világ fölött uralkodva számtalan dicső tettet végrehajtott, s mindig nagylelkű volt. Miután ilyen nagy sikert ért el, és hírneve bejárta az egész univerzumot, végül elérte az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát.
4.21.8. vers: Sūta Gosvāmī így folytatta: Ó, Śaunaka, nagy szentek vezére! Pṛthu, az eredeti király minden tekintetben kiváló volt. Mindenhol őt dicsőítették, s hírneve bejárta az egész világot. Miután Vidura, a nagy bhakta hallott Maitreyától Pṛthu Mahārāja tetteiről, tiszteletteljes hódolatát felajánlva egy kérdéssel fordult Maitreya Ṛṣihez.
4.21.9. vers: Így szólt Vidura: Kedves brāhmaṇám, Maitreya! Felemelő érzés hallani, hogy a nagy bölcsek és brāhmaṇák trónra emelték Pṛthu királyt. A félistenek tengernyi ajándékkal halmozták el, s miután Magától az Úr Viṣṇutól erőt kapott, hatalmát is kiterjesztette, mellyel termékennyé tette a Földet.
4.21.10. vers: Pṛthu Mahārāját olyan nagyszerű tettek jellemezték, s olyan nagylelkű módszerekkel uralkodott, hogy a különböző bolygók királyai és félistenei még mindig követik a nyomdokait. Ki ne törekedne rá, hogy dicső tetteiről halljon? Jómagam egyre többet szeretnék hallani Pṛthu Mahārājáról, hiszen tettei oly jámborak és áldásosak.
4.21.11. vers: A nagy szent és bölcs, Maitreya így szólt Vidurához: Kedves Vidurám! Pṛthu király a két nagy folyó, a Gangesz és a Yamunā közötti területen élt. Nagyon gazdag volt, ezért úgy tűnt, azért élvezi a számára elrendelt szerencsét, hogy csökkentse múltbeli vallásos tettei eredményeit.
4.21.12. vers: Pṛthu királynak nem volt párja. Ő uralkodott a Föld hét szigetén, s az ő kezében volt a jogar. A szentéletűek, a brāhmaṇák és az Istenség Legfelsőbb Személyisége leszármazottjai [a vaiṣṇavák] kivételével senki sem hághatta át megmásíthatatlan rendeleteit.
4.21.13. vers: Egyszer Pṛthu király egy hatalmas áldozatba kezdett, melyre a jeles, szent életű bölcsek, a brāhmaṇák, a felsőbb bolygórendszerek félistenei és a rājarṣikként ismert nagy, szent királyok mind összesereglettek.
4.21.14. vers: A nagy találkozón Pṛthu Mahārāja először rangjuknak megfelelően imádta a tiszteletre méltó vendégeket, majd felállt az összegyűltek között. Olyan volt, mintha a csillagok között a telihold kelt volna fel.
4.21.15. vers: Pṛthu király magas és izmos termetű, világos bőrű férfi volt. Karjai teltek és vastagok voltak, szemei pedig olyan ragyogóak, akár a felkelő nap. Szépséges arcát egyenes orr ékesítette, s mindig méltóságteljesen viselkedett. Mosolyra nyíló ajkai mögül gyönyörű fogsor villant elő.
4.21.16. vers: Mellkasa széles volt, dereka nagyon vastag, redők barázdálta hasa pedig a banyanfa levelére emlékeztetett. Köldöke tekervényes volt és mély, combja arany színben játszott, lábfeje boltíves volt.
4.21.17. vers: Fényes, fekete haja selymes és hullámos volt, és nyakát a kagylóhoz hasonlóan áldásos vonalak díszítették. Rendkívül értékes dhotīt viselt, válláról gyönyörű palást hullott alá.
4.21.18. vers: Amikor Pṛthu Mahārāja beavatást nyert, hogy bemutassa az áldozatot, le kellett vetnie értékes ruháit, s így feltárult testének természetes szépsége. Fekete őzbőrben, kuśa fűből készült gyűrűvel az ujja körül megnyerő látványt nyújtott, mert mindez csak emelte eredeti testi szépségét. Az áldozat bemutatása előtt Pṛthu Mahārāja láthatóan minden szabályozó elvet betartott.
4.21.19. vers: Hogy bátorítsa az összegyűlteket és fokozza örömüket, Pṛthu király szemeivel, melyek olyanok voltak, akár a harmattól nedves csillagok az égen, rájuk pillantott. Azután fennhangon beszédet intézett hozzájuk.
4.21.20. vers: Csodálatos, metaforákkal teli és könnyen érthető beszédét nagy öröm volt hallani. Szavai komolyak és megingathatatlanok voltak, s amikor beszélt, saját megvalósítását mondta el az Abszolút Igazságról, hogy áldására váljon a jelenlévőknek.
4.21.21. vers: Pṛthu király így szólt: Ó, kedves egybegyűltek! Szerencse kísérjen benneteket! Arra kérlek mindannyiótokat, nagy lelkek, akik megjelentetek e találkozón, hogy hallgassátok figyelmesen imámat. Annak, aki valóban kíváncsi, határozatát a nemes lelkek gyűlése elé kell tárnia.
4.21.22. vers: A király folytatta: A Legfelsőbb Úr kegyéből én lettem e bolygó királya, és én tartom kezemben a jogart, hogy uralkodjak népem felett, megvédjem őket minden veszélytől, és munkát adjak nekik a védikus parancsolatok megalapozta társadalmi rendben elfoglalt helyzetük szerint.
4.21.23. vers: Pṛthu Mahārāja így szólt: Úgy hiszem, királyi kötelességeim teljesítésével elérhetem a kívánt eredményeket, melyekről a védikus tudás ismerői beszélnek. Ezt a végső célt minden bizonnyal az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettségével lehet elérni, aki mindenki sorsát előre látja.
4.21.24. vers: Az a király, aki nem tanítja meg alattvalóit a varṇa és āśrama szerinti kötelességeikre, csupán vámokat és adókat szed tőlük, az megérdemli, hogy szenvedjen alattvalói bűnös cselekedeteiért. Amellett, hogy ilyen mélyre süllyed, minden szerencse elhagyja.
4.21.25. vers: Pṛthu Mahārāja így folytatta: Ezért, drága alattvalóim, annak érdekében, hogy jó sors várjon királyotokra a halála után, megfelelően kell végeznetek kötelességeiteket a varṇában és āśramában elfoglalt helyzetetek szerint, és szívetekben mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell gondolnotok. Így cselekedvén megvéditek saját érdekeiteket, és kegyetekben részesítitek királyotokat, hogy halála után sorsa jól alakuljon.
4.21.26. vers: A halál után minden tett hatása egyenlően oszlik meg a tett végrehajtója, irányítója és támogatója között, ezért minden tiszta szívű félistent, ősatyát és szentet arra kérek, támogassák javaslatomat.
4.21.27. vers: Tisztelt hölgyeim és uraim, a śāstra hiteles kijelentései szerint léteznie kell egy legfelsőbb hatalomnak, aki képes megjutalmazni bennünket jelenlegi cselekedeteinkért. Máskülönben miért születnének olyan emberek, akik szokatlanul szépek és hatalmasak mind ebben, mind a halál utáni életükben?
4.21.28-29. vers: Ezt nemcsak a Védák bizonyítják, hanem olyan fontos személyiségek is megerősítik viselkedésükkel, mint amilyen Manu, Uttānapāda, Dhruva, Priyavrata és nagyapám, Aṅga, valamint számos más nagy személyiség és közönséges élőlény is, akikre a legjobb példa Prahlāda Mahārāja és Bali Mahārāja, s akik mindannyian teisták, azaz hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyisége létében, aki buzogányt tart a kezében.
4.21.30. vers: Bár az olyan visszataszító emberek, mint amilyen az apám, Vena, aki magának a halálnak az unokája volt, eltévednek a vallás ösvényén, minden kimagasló személyiség, köztük azok, akiket megemlítettem, egyetért azzal, hogy ebben a világban a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés, a felszabadulás vagy a mennyei bolygókra emelkedés áldását egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége adja.
4.21.31. vers: Azzal a vágyukkal, hogy szolgálják az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát, a szenvedő emberek azonnal kitisztíthatják elméjükből azt a szennyeződést, mely a számtalan születés alatt összegyűlt benne. Ez a folyamat a Gangesz vizéhez hasonlóan, amely az Úr lótuszlábának ujjaitól ered, azon nyomban megtisztítja az elméjüket, és így lelki tudatuk, azaz Kṛṣṇa-tudatuk egyre mélyebb lesz.
4.21.32. vers: Amikor egy bhakta menedéket keres az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál, teljesen megtisztul minden tévfelfogástól és elmebeli spekulációtól, s a lemondás jegyei mutatkoznak meg rajta. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki a bhakti-yoga gyakorlása következtében megerősödik. Ha a bhakta egyszer menedékre talál az Úr lótuszlábának gyökerénél, soha többé nem tér vissza a háromfajta szenvedéssel teli anyagi létbe.
4.21.33. vers: Pṛthu Mahārāja tanácsot adott alattvalóinak: Mindannyian végezzetek odaadó szolgálatot az Úrnak, elmerülve benne elmétekkel, szavaitokkal, testetekkel, kötelességből végzett munkátok eredményeivel, s legyetek mindig őszinték! Képességeiteknek és mesterségeteknek megfelelően teljes bizalommal, fenntartások nélkül szolgáljátok az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát, s így nem férhet hozzá kétség, hogy eléritek életetek végső célját!
4.21.34. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális, akit ez az anyagi világ nem szennyez be. Noha Ő tiszta lélek-koncentrátum, az anyag változatossága nélkül, a feltételekhez kötött lélek érdekében mégis elfogadja az áldozatokat, amelyeket különböző anyagi elemekkel, szertartások és mantrák útján mutatnak be, s amelyeket a félisteneknek ajánlanak különféle elnevezések alatt, az áldozat végrehajtói érdekeinek és céljainak megfelelően.
4.21.35. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindent átható, de a különféle testekben is megnyilvánul, melyeket az anyagi természet, az idő, a vágyak és a kötelességek kombinációja hoz létre. Különféle tudatok fejlődnek így ki, ugyanúgy, ahogy a tűz is, noha alapjában véve változatlan, másképp lángol minden fában, a fa alakjától és méretétől függően.
4.21.36. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Ura és élvezője minden áldozat eredményének, s Ő a legfelsőbb lelki tanítómester is. Ti, akik itt éltek a Földön, akik kapcsolatban álltok velem, és akik a mesterségetekből adódó kötelességetek elvégzésével imádjátok Őt, mindannyian a kegyetekben részesítetek. Ó, alattvalóim, köszönetet mondok nektek ezért!
4.21.37. vers: A brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat jellemük, a béketűrés, a lemondás, a tudás és a műveltség dicsőítik. E lelki kincsek miatt a vaiṣṇavák még a királynál is hatalmasabbak. Ajánlatos ezért, hogy e két közösség tagjai előtt a királyi rend ne mutassa ki anyagi hatalmát, s kerülje el a sértést ellenük.
4.21.38. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az ősi, örök Istenség, a legkiválóbb minden nagy személyiség közül, e brāhmaṇák és vaiṣṇavák lótuszlábának imádatával tett szert kincsére, megingathatatlan hírnevére, mely az egész univerzumot megtisztítja.
4.21.39. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki örökkévalóan független, és aki mindenki szívében jelen van, nagyon elégedett azokkal, akik követik a nyomdokait, és fenntartás nélkül szolgálják a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák leszármazottait, hiszen az Úr mindig kedves a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak, és ők is mindig kedvesek Neki.
4.21.40. vers: A brāhmaṇák és a vaiṣṇavák rendszeres szolgálatával az ember kitisztíthatja szívéből a szennyeződést, s így a legnagyobb békét élvezheti, valamint megszabadulhat az anyagi ragaszkodástól, és elégedetté válhat. Ebben a világban nincs magasabb rendű gyümölcsöző cselekedet, mint szolgálni a brāhmaṇákat, mert ez örömet okoz a félisteneknek, akiknek oly sok áldozatot kell bemutatni.
4.21.41. vers: Bár az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ananta a különféle félisteneknek felajánlott tűzáldozatokon keresztül eszik, nem származik belőle olyan öröme, mint amilyet azoknak a felajánlásoknak az elfogadásakor érez, melyeket a bölcs szentek és bhakták száján keresztül ajánlanak fel Neki, mert ilyenkor nem hagyja el a bhakták társaságát.
4.21.42. vers: A brahminikus kultúrában a brāhmaṇák transzcendentális helyzete örökké fennáll, mert hittel, lemondással, a szentírások végkövetkeztetéseit megértve, az érzékek és az elme teljes szabályozásával és a meditáció segítségével elfogadják a Védák rendelkezéseit. Ily módon fény derül számukra az élet igazi céljára, ahogyan az arcunk is élesen tükröződik egy tiszta tükörben.
4.21.43. vers: Ó, tiszteletre méltó egybegyűltek! Mindannyiótok áldásáért esedezem, hogy életem végéig hordhassam koronámon e brāhmaṇák és vaiṣṇavák lótuszlábának porát. Aki ilyen port hordhat a fején, az hamarosan megszabadul a bűnös életből származó minden visszahatástól, s végül szert tesz minden nemes és kívánatos tulajdonságra.
4.21.44. vers: Aki szert tesz a brahminikus tulajdonságokra — azaz akinek egyetlen vagyona a helyes viselkedés, aki hálás, és aki a tapasztaltaknál keres menedéket —, az megkapja a világ minden kincsét. Bárcsak az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaival együtt elégedett lenne a brāhmaṇákkal, a tehenekkel és velem!
4.21.45. vers: A nagy szent, Maitreya folytatta: Miután végighallgatták Pṛthu Mahārāja szép szavait, a találkozóra összesereglett félistenek, Pitṛloka lakói, a brāhmaṇák és a szentek jókívánságaikat kifejezve köszöntötték a királyt.
4.21.46. vers: Mindannyian kijelentették, hogy beteljesült a Védák szava, miszerint a putra, azaz a fiú cselekedetei következtében az apa a mennyei bolygókra kerülhet, hiszen a bűnösök bűnösét, Venát, akit a brāhmaṇák átka pusztított el, most fia, Pṛthu Mahārāja kiszabadította a pokoli lét legsötétebb bugyrából.
4.21.47. vers: Hiraṇyakaśipu, aki bűnös cselekedeteivel mindig szembeszállt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felsőbbségével, szintén a pokoli élet legsötétebb birodalmába került, ám nagyszerű fia, Prahlāda Mahārāja kegyéből ő is felszabadult, s hazatért, vissza Istenhez.
4.21.48. vers: A szent brāhmaṇák így szóltak Pṛthu Mahārājához: Ó, harcosok legjobbja! Ó, Földgolyó atyja! Azt kívánjuk, légy hosszú élettel megáldva, hisz oly nagy odaadással imádod a tévedhetetlen Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az egész univerzum Urát.
4.21.49. vers: A hallgatóság így folytatta: Kedves Pṛthu király, híred minden hírnév közül a legtisztább, mert a leginkább magasztaltnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a brāhmaṇák Urának a dicsőségét prédikálod. Amióta jó szerencsénknek köszönhetően te vagy az urunk, úgy érezzük, hogy közvetlenül az Úr irányítása alatt élünk.
4.21.50. vers: Drága urunk! Kötelességed, hogy uralkodj alattvalóid felett, s ez nem egy nehéz feladat egy olyan személyiségnek, mint amilyen te vagy, aki keggyel telve oly együttérzően törődsz az emberek érdekeivel. Mindez jellemed nagyságát mutatja.
4.21.51. vers: Az alattvalók így folytatták: Ma felnyitottad szemünket, és felfedted előttünk, hogyan juthatunk át a sötétség óceánjának túlsó partjára. Múltban elkövetett tetteinknek és a felsőbb hatalom elrendezésének köszönhetően a gyümölcsöző cselekedetek útvesztőjébe tévedtünk, és szem elől vesztettük az élet célját. Így bolyongtunk szerte az univerzumban.
4.21.52. vers: Kedves urunk! A jóság tiszta állapotában létezel, ezért tökéletesen képviseled a Legfelsőbb Urat. Saját hatalmad tesz dicsőségessé, s fenntartod az egész világot, mert megalapozod a brahminikus kultúrát, és kṣatriya kötelességedhez hűen mindenkit megvédelmezel.