HU/SB 4.22.62
62. VERS
- bṛhaspatir brahma-vāde
- ātmavattve svayaṁ hariḥ
- bhaktyā go-guru-vipreṣu
- viṣvaksenānuvartiṣu
- hriyā praśraya-śīlābhyām
- ātma-tulyaḥ parodyame
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bṛhaspatiḥ—a mennyei bolygók papja; brahma-vāde—lelki megvalósítás tekintetében; ātma-vattve—önuralom tekintetében; svayam—személyesen; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bhaktyā—odaadásban; go—tehén; guru—lelki tanítómester; vipreṣu—a brāhmaṇáknak; viṣvaksena—az Istenség Személyisége; anuvartiṣu—követők; hriyā—tartózkodás révén; praśraya-śīlābhyām—a legudvariasabb viselkedéssel; ātma-tulyaḥ—éppúgy, mint személyes érdeke; para-udyame—az emberbaráti tettek tekintetében.
FORDÍTÁS
Viselkedésében Pṛthu Mahārāja minden jó tulajdonságot magáénak mondhatott, lelki tudását tekintve pedig pontosan olyan volt, mint Bṛhaspati. Önuralom tekintetében olyan volt, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ami odaadó szolgálatát illeti, szigorúan követte azokat a bhaktákat, akik ragaszkodnak a tehénvédelemhez és ahhoz, hogy minden szolgálatot megtegyenek a lelki tanítómesternek és a brāhmaṇáknak. Tökéletes volt tartózkodását és udvarias viselkedését illetően is, és amikor az emberek érdekében tett valamit, úgy cselekedett, mintha saját magáért tenné.
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr Caitanya Sārvabhauma Bhaṭṭācāryával beszélgetett, Bṛhaspati inkarnációját tisztelte a Bhaṭṭācāryában. Bṛhaspati a mennyei birodalom főpapja, a brahma-vādaként vagy māyāvādaként ismert filozófia követője, s a logika nagy tudósa is. Ebből a kijelentésből kiderül, hogy bár Pṛthu Mahārāja olyan bhakta volt, aki mindig az Úr szolgálatába merült, a védikus szentírások alapos ismeretével képes volt legyőzni minden imperszonalistát és māyāvādīt. Meg kell tanulnunk tőle, hogy egy vaiṣṇavának, egy bhaktának nemcsak tántoríthatatlanul kell végeznie az Úr odaadó szolgálatát, de készen kell állnia, hogy ha szükséges, minden logikát és filozófiát elővéve vitába szálljon az imperszonalista māyāvādīkkal, és megdöntse azt az állításukat, hogy az Abszolút Igazság személytelen.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ideális példa az önuralom, a brahmacārī élet gyakorlására. Amikor Kṛṣṇát megválasztották a Yudhiṣṭhira Mahārāja által megrendezett Rājasūya yajña elnökévé, Bhīṣmadeva nagyatya a legkiválóbb brahmacārīként dicsőítette az Úr Kṛṣṇát. Bhīṣmadeva nagyatya brahmacārī volt, így aztán meg tudta különböztetni a brahmacārīkat a vyabhicārīktól. Pṛthu Mahārāja családos volt, öt gyermek apja, mégis azt tartották róla, hogy a legnagyobb önuralommal rendelkezik. Aki az emberiség érdekében Kṛṣṇa-tudatú gyermekeket nemz, az valójában brahmacārī. Aki csak macskák és kutyák módjára nemz gyermekeket, az nem megfelelő apa. A brahmacārī szó olyan emberre is utal, aki a Brahman, az odaadó szolgálat szintjén cselekszik. A személytelen Brahman felfogás szerint nem létezik cselekvés, ám amikor valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban cselekszik, brahmacārīként kell elfogadni. Pṛthu Mahārāja tehát egy időben tökéletes brahmacārī és gṛhastha is volt. A viṣvaksenānuvartiṣu szó azokra a bhaktákra utal, akik örökké az Úr szolgálatába merülnek. A többi bhaktának az ő nyomdokaikat kell követnie. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így írt: ei chaya gosāñi yānra, muñi tāṅra dāsa. Készen állt bárkinek a tanítványául szegődni, aki a hat Gosvāmī nyomdokaiban jár.
Mint minden vaiṣṇava, Pṛthu Mahārāja is híve volt a tehénvédelemnek, a lelki tanítómestereknek és a képzett brāhmaṇáknak. Rendkívül alázatos, szerény és barátságos volt, s amikor valamilyen emberbaráti tettet hajtott végre vagy az emberek jólétéért tett valamit, pontosan úgy cselekedett, mintha saját magáért tenné. Az emberbaráti cselekedeteket nem a puszta látványosság kedvéért hajtotta végre, hanem saját érzéseire és meggyőződésére hallgatva. Minden jótékony tettet így kell végrehajtani.