HU/SB 4.24.11
11. VERS
- sāmudrīṁ devadevoktām
- upayeme śatadrutim
- yāṁ vīkṣya cāru-sarvāṅgīṁ
- kiśorīṁ suṣṭhv-alaṅkṛtām
- parikramantīm udvāhe
- cakame ’gniḥ śukīm iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sāmudrīm—az óceán lányának; deva-deva-uktām—a legfőbb félisten, az Úr Brahmā javaslatára; upayeme—feleségül vette; śatadrutim—Śatadruti nevűt; yām—akit; vīkṣya—látván; cāru—nagyon vonzó; sarva-aṅgīm—testének minden vonása; kiśorīm—fiatal; suṣṭhu—bőségesen; alaṅkṛtām—felékesítve; parikramantīm—körüljárva; udvāhe—az esküvői ceremónián; cakame—vonzódott; agniḥ—a tűzisten; śukīm—Śukīhoz; iva—mint.
FORDÍTÁS
Barhiṣat Mahārājának — akit a továbbiakban Prācinabarhinak nevezünk — a legfőbb félisten, az Úr Brahmā azt parancsolta, hogy vegye feleségül az óceán leányát, Śatadrutit. A leány maga volt a tökéletes szépség, s még nagyon fiatal volt. Illendő öltözet díszítette, s amikor az esküvői arénába érkezett s körbejárta, a tűzisten, Agni olyannyira vonzódni kezdett hozzá, hogy vágyni kezdett a társaságára, épp úgy, ahogy korábban Śukīval vágyott az élvezetre.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a suṣṭhv-alaṅkṛtām szó. A védikus szokások szerint, amikor a lány férjhez megy, drága szárikkal és ékszerekkel gazdagon feldíszítik. Az esküvői ceremónia alatt a menyasszony hétszer körbejárja a vőlegényt. Ezután a vőlegény és a menyasszony egymásra néznek, és egy életre szólóan vonzódni kezdenek egymáshoz. Amikor a vőlegényt elbűvöli a menyasszony szépsége, a köztük lévő vonzalom még erősebb és szilárdabb lesz. A Śrīmad-Bhāgavatam leírja, hogy a férfi és a nő természetes módon vonzódnak egymáshoz, s amikor összeházasodnak, ez a vonzódás rendkívül megerősödik. Az erős vonzódás miatt a vőlegény igyekszik szép otthont teremteni, s végül jó földet szerez, hogy gabonát termesszen. Aztán jönnek a gyerekek, a barátok, azután pedig a vagyon, s így a férfi egyre inkább az anyagi életfelfogás útvesztőjébe téved, s kezdi azt gondolni, hogy „ez az enyém” és „én vagyok a cselekvő”. Ily módon állandósul az anyagi lét illúziója.
A śukīm iva szavak szintén fontosak, mert miközben Śatadruti körbejárta a vőlegényét, Prācīnabarhit, a tűzistenben, Agniban vonzódás ébredt a leány iránt szépsége miatt, éppen úgy, ahogy korábban Śukī, Saptarṣi felesége szépségéhez vonzódott. Amikor annak idején a tűzisten jelen volt Saptarṣi összejövetelén, Śukī szépsége ragadta el, amikor az ugyanígy körbejárta férjét. Agni felesége, Svāhā, Śukī alakjában jelent meg, s így élvezte Agnival a szerelem örömeit. Nemcsak Agni, a tűzisten, de a mennyei Indra isten, sőt néha még az Úr Brahmā és az Úr Śiva is — mind nagyon magas rangú félistenek — ki vannak téve annak, hogy bármikor a nemi vágy hatása alá kerüljenek. A nemi ösztön olyan erős az élőlényekben, hogy az egész anyagi világot egyedül ez hajtja előre, emiatt marad az élőlény az anyagi világban, és emiatt kényszerül arra, hogy különféle testeket öltsön magára. A következő vers még világosabban elmagyarázza majd a nemi élet csábítását.