HU/SB 4.24.18


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

ātmārāmo ’pi yas tv asya
loka-kalpasya rādhase
śaktyā yukto vicarati
ghorayā bhagavān bhavaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ātma-ārāmaḥ—önmagában elégedett; api—noha ő; yaḥ—az, aki; tu—de; asya—ez; loka—az anyagi világ; kalpasya—amikor megnyilvánult; rādhase—hogy segítse a létét; śaktyā—energiák; yuktaḥ—lefoglalt; vicarati—cselekszik; ghorayā—nagyon veszélyes; bhagavān—az Úr; bhavaḥ—Śiva.


FORDÍTÁS

Az Úr Śiva, a leghatalmasabb félisten, aki fölött egyedül az Úr Viṣṇu áll, önellátó. Noha semmi sincs, amire vágyakozna az anyagi világban, az anyagi világban élők érdekében mindenfelé szorgosan tevékenykedik veszélyes energiái, köztük Kālī és Durgā istennők kíséretében.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śivát az Istenség Legfelsőbb Személyisége legnagyobb bhaktájaként ismerik, s a legjobbnak tartják minden vaiṣṇava közül (vaiṣṇavāṁ yathā śambhuḥ). Emiatt egy vaiṣṇava sampradāya is ered tőle, a Rudra-sampradāyaként ismert tanítványi láncolat. Ahogy a Brahma-sampradāya egyenesen az Úr Brahmātól származik, a Rudra-sampradāya közvetlenül az Úr Śivától száll alá. Az Úr Śiva egyike a tizenkét nagy személyiségnek, akikről a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 6.3.20) ír:

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
kumāraḥ kapilo manuḥ
prahlādo janako bhīṣmo
balir vaiyāsakir vayam

Ők tizenketten kiváló tekintélyek az Isten-tudat prédikálásában. A Śambhu név az Úr Śivára utal. Tanítványi láncolata Viṣṇusvāmi-sampradāyaként is ismert, s a jelenlegi Viṣṇusvāmī-sampradāyát Vallabha-sampradāyának is nevezik. A jelenlegi Brahma-sampradāyát Madhva-Gauḍīya-sampradāyaként ismerik. Noha az Úr Śiva azért jelent meg, hogy māyāvāda filozófiát prédikáljon, Śaṅkarācāryaként végzett kedvtelése végén a vaiṣṇava filozófiát hirdette: bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ mūḍha-mate. Ebben a versben háromszor is kihangsúlyozza az Úr Kṛṣṇa, azaz Govinda imádatát, és külön figyelmezteti követőit, hogy csupán a szavakkal bűvészkedve és nyelvi rejtvényeket kitalálva nem érhetik el a felszabadulást, a muktit. Ha valaki igazán komoly abban a szándékában, hogy elérje a muktit, az Úr Kṛṣṇát kell imádnia. Ez Śrīpāda Śaṅkarācārya utolsó utasítása.

A vers megemlíti, hogy az Úr Śivát mindig anyagi energiája (śaktyā ghorayā) kíséri. Az anyagi energia    —    Durgā vagy Kālī istennő    —    mindig az ő irányítása alatt áll. Kālī és Durgā istennők azzal szolgálják, hogy elpusztítják az asurákat, a démonokat. Kālīt néha olyan düh ragadja el, hogy megkülönböztetés nélkül minden asurát megöl. Egy népszerű képen Kālī istennőt úgy ábrázolják, hogy egy asurák fejeiből készült füzért visel, bal kezében egy levágott fejet, jobbjában pedig egy nagy khaḍgát, bárdot tart, hogy végezzen a démonokkal. A nagy háborúk Kālī asura-pusztítását képviselik, s valamennyit Kālī istennő irányítja.

sṛṣṭi-sthiti-pralaya-sādhana-śaktir ekā
(Brahma-saṁhitā 5.44)

Az asurák azzal próbálják megbékíteni Kālī istennőt, Durgāt, hogy anyagi gazdagsággal imádják, ám amikor túlságosan elviselhetetlenné válnak, Kālī istennő megkülönböztetés nélkül tömegesen lemészárolja őket. Az asurák nem tudják az Úr Śiva energiájának titkát, és az anyagi áldás reményében nagy előszeretettel imádják Kālī vagy Durgā istennőt vagy az Úr Śivát. Démonikus jellemük következtében nem akarnak meghódolni az Úr Kṛṣṇának, ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 7.15) utal is erre:

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
prapadyante narādhamāḥ
māyayāpahṛta-jñānā
āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

Az Úr Śiva feladata rendkívül veszélyes, hiszen Kālī (vagy Durgā) istennő energiáját kell használnia. Egy másik népszerű képen Kālī istennőt az Úr Śiva testén állva lehet látni, aki földre borulva ajánlja hódolatát. Ez azt mutatja, hogy néha az Úr Śivának a földre kell vetnie magát, hogy megakadályozza Kālī istennőt az asurák megölésében. Minthogy a hatalmas anyagi energiát (Durgā istennőt) az Úr Śiva irányítja, imádói nagyon meggazdagodhatnak ebben az anyagi világban. Aki őt imádja, az a vezetésével minden anyagi lehetőséget megkap. Ezzel szemben a vaiṣṇava, aki az Úr Viṣṇut imádja, egyre szegényebb lesz az anyagi javak tekintetében, mert az Úr Viṣṇu nem csapja be a bhaktáit, hogy azok az anyagi javak birtoklásába bonyolódjanak. Az Úr Viṣṇu belülről intelligenciát ad a bhaktáinak, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā (BG 10.10) elmondja:

teṣāṁ satata-yuktānāṁ
bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
yena mām upayānti te

„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”

Az Úr Viṣṇu megadja az intelligenciát bhaktájának, hogy az előrehaladhasson az úton, haza, vissza Istenhez. Minthogy egy bhaktának nincs semmiféle anyagi tulajdona, nem kerül Kālī vagy Durgā istennő irányítása alá.

Az Úr Śiva a tamo-guṇáért, azaz a tudatlanság kötőerejéért is felelős ebben az anyagi világban. Energiáját, Durgā istennőt úgy jellemzik, hogy ő az, aki minden élőlényt a tudatlanság sötétségében tart (yā devī sarva-bhūteṣu nidra-rūpaṁ saṁsthitā). Az Úr Brahmā és az Úr Śiva egyaránt az Úr Viṣṇu inkarnációi, ám az Úr Brahmā a teremtésért felelős, míg az Úr Śiva a pusztításért, amelyet anyagi energiája, Kālī istennő vagy Durgā istennő segítségével hajt végre. Ez a vers az Úr Śivát úgy írja le, mint akit veszélyes energiák kísérnek (śaktyā ghorayā). Ez az Úr Śiva valódi helyzete.