HU/SB 4.24.19
19. VERS
- maitreya uvāca
- pracetasaḥ pitur vākyaṁ
- śirasādāya sādhavaḥ
- diśaṁ pratīcīṁ prayayus
- tapasy ādṛta-cetasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya, a nagy bölcs folytatta szavait; pracetasaḥ—Prācīnabarhi király minden fia; pituḥ—az apának; vākyam—szavak; śirasā—a fejen; ādāya—elfogadva; sādhavaḥ—teljesen jámbor; diśam—irány; pratīcīm—nyugati; prayayuḥ—elmentek; tapasi—lemondásokban; ādṛta—komolyan elfogadva; cetasaḥ—a szívben.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék parancsát.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīnabarhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmeskedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómesterről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók kötelessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökéletesen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.