HU/SB 4.24.24-25
24-25. VERSEK
- tarhy eva sarasas tasmān
- niṣkrāmantaṁ sahānugam
- upagīyamānam amara-
- pravaraṁ vibudhānugaiḥ
- tapta-hema-nikāyābhaṁ
- śiti-kaṇṭhaṁ tri-locanam
- prasāda-sumukhaṁ vīkṣya
- praṇemur jāta-kautukāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tarhi—abban a pillanatban; eva—bizonyára; sarasaḥ—a vízből; tasmāt—onnan; niṣkrāmantam—kijőve; saha-anugam—nagy lelkek kíséretében; upagīyamānam—a követők által dicsőítve; amara-pravaram—a félistenek vezére; vibudha-anugaiḥ—társaival; tapta-hema—olvadt arany; nikāya-ābham—vonások; śiti-kaṇṭham—kék torok; tri-locanam—három szemmel; prasāda—kegyes; su-mukham—szépséges arc; vīkṣya—látva; praṇemuḥ—hódolatukat ajánlották; jāta—felemelkedtek; kautukāḥ—a helyzeten elcsodálkozva.
FORDÍTÁS
A Pracetāk olyan szerencsések voltak, hogy láthatták az Úr Śivát, a félistenek vezérét, amint társaival kiemelkedik a vízből. Teste úgy ragyogott, mint az olvadt arany, torka kék volt, és három szemével nagyon kegyesen nézett híveire. Számtalan zenész kísérte, akik mind őt dicsőítették. Amint a Pracetāk megpillantották, nagy ámulatukban azonnal hódolatukat ajánlották neki, s lótuszlábához borultak.
MAGYARÁZAT
A vibudhānugaiḥ szó arra utal, hogy az Úr Śivát mindig a felsőbb bolygók lakói kísérik, akiket gandharvákként és kinnarákként ismerünk. Jól értenek a zeneművészethez, s örökké az Úr Śivát imádják. A festményeken az Úr Śivát általában fehér bőrűnek ábrázolják, ebben a versben azonban azt olvashatjuk, hogy a bőre színe nem egészen fehér, hanem olyan, mint az olvadt arany, azaz ragyogó sárga. Az Úr Śiva mindig nagyon kegyes, ezért Āśutoṣa a neve. Ő az egyetlen a félistenek közül, akit még a legalacsonyabb származású ember is elégedetté tehet — csupán hódolatát kell ajánlania neki, egy bael-fa levelével együtt. Emiatt Āśutoṣának nevezik, ami annyit jelent, hogy nagyon könnyű a kedvében járni.
Azok, akik anyagi jólétre vágyakoznak, általában az Úr Śivához fordulnak ezért az áldásért, ő pedig, mivel nagyon kegyes, gyorsan megad minden áldást, amit hívei kérnek tőle. A démonok kihasználják engedékenységét, s néha olyan áldásokat kérnek tőle, amelyek nagyon veszélyesek lehetnek másokra nézve. Vṛkāsura azt az áldást kapta tőle, hogy bárkit megölhet, akinek megérinti a fejét. Az Úr Śiva nagyon bőkezűen osztogat ilyen áldásokat a híveinek, a baj csupán az, hogy a démonok, akik nagyon ravaszak, néha rossz úton járva akarják kipróbálni az áldásait. Vṛkāsura például, miután megkapta az áldást, az Úr Śiva fejét akarta megérinteni. Az Úr Viṣṇu bhaktái azonban nem vágynak efféle áldásokra, s az Úr Viṣṇu nem is ad olyan áldást a bhaktáinak, amely az egész világon zavart okozhat.