HU/SB 4.24.26
26. VERS
- sa tān prapannārti-haro
- bhagavān dharma-vatsalaḥ
- dharma-jñān śīla-sampannān
- prītaḥ prītān uvāca ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az Úr Śiva; tān—őket; prapanna-ārti-haraḥ—aki minden veszélyt elhárít; bhagavān—az úr; dharma-vatsalaḥ—nagyon tiszteli a vallásos elveket; dharma-jñān—azok, akik ismerik a vallás elveit; śīla-sampannān—nagyon jól viselkedett; prītaḥ—elégedett lévén; prītān—a nagyon udvarias viselkedéssel; uvāca—beszélgetett velük; ha—a múltban.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva nagyon elégedett volt a Pracetākkal, mert ő a jámbor és udvarias emberek védelmezője. A hercegek nagy örömet okoztak neki, ezért a következőképpen szólt hozzájuk.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut, azaz Kṛṣṇát bhakta-vatsalának nevezik, ebben a versben pedig azt találjuk, hogy az Úr Śivát dharma-vatsalaként jellemzik. A dharma-vatsala szó természetesen olyan emberre utal, aki a vallásos elvek szerint él — ez egyértelmű. Ez a két szó azonban más okból is fontos. Néha az Úr Śivának olyanokkal kell törődnie, akik a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében élnek. Az ilyen emberek tettei nem túl vallásosak és jámborak, de mivel valamiféle anyagi haszon reményében az Úr Śivát imádják, néha követik a vallásos elveket. Amikor az Úr Śiva ezt látja, megáldja őket. A Pracetāk, Prācīnabarhi fiai természetüknél fogva nagyon jámborak és udvariasak voltak, ezért az Úr Śiva azonnal elégedett volt velük. Látta, hogy a hercegek vaiṣṇavák fiai, ezért imákat ajánlott fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.