HU/SB 4.24.30
30. VERS
- atha bhāgavatā yūyaṁ
- priyāḥ stha bhagavān yathā
- na mad bhāgavatānāṁ ca
- preyān anyo ’sti karhicit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; bhāgavatāḥ—bhakták; yūyam—ti mindannyian; priyāḥ—nagyon kedvesek nekem; stha—vagytok; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; yathā—mint; na—sem; mat—mint én; bhāgavatānām—a bhaktáknak; ca—is; preyān—nagyon kedves; anyaḥ—mások; asti—van; karhicit—bármikor.
FORDÍTÁS
Mindannyian az Úr bhaktái vagytok, ezért tisztában vagyok vele, hogy ugyanolyan tiszteletre méltóak vagytok, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tudom, hogy a bhakták is tisztelnek engem és kedves vagyok nekik, ezért senki sem lehet olyan kedves a bhakták számára, mint én.
MAGYARÁZAT
Az írások kijelentik: vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuh, az Úr Śiva a legkiválóbb bhakta. Az Úr Kṛṣṇa bhaktái ezért valamennyien az Úr Śiva bhaktái is. Vṛndāvanában az Úr Śivának van egy temploma, amit Gopīśvara templomának hívnak. A gopīk nemcsak az Úr Śivát, hanem Kātyāyanīt, azaz Durgāt is imádták, de céljuk az volt, hogy elnyerjék az Úr Kṛṣṇa kegyét. Az Úr Kṛṣṇa bhaktája nem tiszteletlen az Úr Śivával szemben, hanem az Úr legemelkedettebb bhaktájaként imádja. Amikor az Úr Śivát imádja, a bhakta nem anyagi áldást kér tőle, hanem azért imádkozik hozzá, hogy megkaphassa Kṛṣṇa kegyét. A Bhagavad-gītā (BG 7.20) elmondja, hogy az emberek általában valamiféle anyagi haszon reményében imádják a félisteneket. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Az anyagi kéjtől vezetve félisteneket imádnak, ám egy bhakta ezt sohasem teszi, mert sohasem az anyagi kéj vezérli. Ez a különbség aközött, ahogyan egy bhakta és egy asura tiszteli az Úr Śivát. Az asura imádja az Úr Śivát, áldást kap tőle, visszaél vele, s végül az Istenség Legfelsőbb Személyisége megöli, s ezzel felszabadulásban részesíti.
Mivel az Úr Śiva az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagy bhaktája, a Legfelsőbb Úr minden bhaktáját szereti. Az Úr Śiva elmondta a Pracetāknak, hogy mivel az Úr bhaktái, nagyon szereti őket. Az Úr Śiva nem csak a Pracetākhoz volt kedves és kegyes; számára mindenki nagyon kedves, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája. Az Úr Śiva nemcsak hogy kedveli a bhaktákat, de ugyanúgy tiszteli őket, mint ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s a Legfelsőbb Úr bhaktái is úgy imádják őt, mint az Úr Kṛṣṇa legkedvesebb bhaktáját, nem pedig, mint egy különálló Istenség Személyiségét. A nāma-aparādhák között szerepel, hogy ha valaki azt gondolja, hogy Hari nevének éneklése és a Hara, Śiva éneklése azonos, az sértést követ el. A bhaktáknak mindig tudniuk kell, hogy az Úr Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śiva pedig az Ő bhaktája. A bhaktát ugyanolyan szinten kell tiszteletben részesíteni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, sőt néha még nagyobb tiszteletet kell adni neki. Még az Úr Rāma, Maga az Istenség Személyisége is imádta néha az Úr Śivát. Ha az Úr imád egy bhaktát, miért ne imádná őt a többi bhakta ugyanazon a szinten, mint az Urat? Ez tehát a végkövetkeztetés. Ebből a versből kiderül, hogy az Úr Śiva csupán udvariasságból áldja meg az asurákat. Igazából azt szereti, aki átadta magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.