HU/SB 4.24.6
6. VERS
- rājñāṁ vṛttiṁ karādāna-
- daṇḍa-śulkādi-dāruṇām
- manyamāno dīrgha-sattra-
- vyājena visasarja ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājñām—a királyoknak; vṛttim—a megélhetés forrása; kara—adók; ādāna—megvalósítás; daṇḍa—büntetés; śulka—bírságok; ādi—és egyebek; dāruṇām—amelyek nagyon szigorúak; manyamānaḥ—úgy gondolkozva; dīrgha—hosszú; sattra—áldozat; vyājena—annak ürügyén; visasarja—feladta; ha—a múltban.
FORDÍTÁS
Amikor Antardhānának, a legfelsőbb királyi hatalomnak adót kellett szednie, meg kellett büntetnie alattvalóit, vagy szigorú bírságot kellett kivetnie rájuk, nem szívesen tette. Visszavonult hát e kötelességek végzésétől, és különféle áldozatokat végzett.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből megérthetjük, hogy a királynak néha kellemetlen kötelességeknek is eleget kell tennie csupán amiatt, hogy ő a király. Arjuna sem akart harcolni, hiszen rokonok ellen fegyvert fogni, megölni őket egyáltalán nem kellemes. A kṣatriyáknak azonban kötelességből végre kellett hajtaniuk az efféle hálátlan feladatokat is. Antardhāna Mahārājának nem okozott örömet, amikor adót kellett szednie, vagy meg kellett büntetnie alattvalóit a bűneikért. Éppen ezért azzal az ürüggyel, hogy áldozatokat végez, nagyon fiatalon lemondott a királyi hatalomról.