HU/SB 4.24.60
60. VERS
- yatredaṁ vyajyate viśvaṁ
- viśvasminn avabhāti yat
- tat tvaṁ brahma paraṁ jyotir
- ākāśam iva vistṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; idam—ez; vyajyate—megnyilvánult; viśvam—az univerzum; viśvasmin—a kozmikus megnyilvánulásban; avabhāti—megnyilvánult; yat—az; tat—az; tvam—Te; brahma—a személytelen Brahman; param—transzcendentális; jyotiḥ—sugárzás; ākāśam—éter; iva—mint; vistṛtam—szétárad.
FORDÍTÁS
Drága Uram! A személytelen Brahman mindenhová kiterjed, mint a napfény vagy az éter. Ez a személytelen Brahman, amely áthatja az egész univerzumot, s amelyben az egész univerzum megnyilvánul, Te vagy.
MAGYARÁZAT
A védikus írásokban az áll, hogy minden Brahman és semmi más. Az egész kozmikus megnyilvánulás a Brahman-sugárzáson nyugszik. Az imperszonalisták azonban képtelenek megérteni, hogyan nyugodhat egy ilyen hatalmas kozmikus megnyilvánulás egy személyen. Így aztán nem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének e felfoghatatlan erejét, ezért bizonytalanságukban mindig tagadják, hogy az Abszolút Igazság egy személy. Ezt a helytelen felfogást tisztázza az Úr Śiva, aki azt mondja, hogy a személytelen Brahman, amely szétterjed az egész univerzumban, nem más, mint Maga a Legfelsőbb Úr. Ez a vers világosan leírja, hogy Brahman-aspektusa révén az Úr szétárad s jelen van mindenhol, mint a napfény. Ezt a példát nagyon könnyű megérteni. Valamennyi bolygórendszer a napfényen nyugszik, ám a napfény és a napfény forrása független a megnyilvánult bolygóktól. Ugyanígy az éter vagy a levegő is mindenhová elterjed: levegő tölti meg az edényt, és piszkos és tiszta helyeken egyformán jelen van, ám minden esetben tiszta marad. A napfény szintén megérinti a szennyes és megszentelt helyeket egyaránt, s valójában mindkettőt a nap teremti, a nap azonban minden esetben független marad minden szennyes dologtól. Az Úr is ugyanígy mindenhol létezik. Vannak jámbor és vannak bűnös dolgok, de míg a śāstrák a jámbor dolgokat a Legfelsőbb Úr elejének nevezik, addig a bűnöseket az Istenség Legfelsőbb Személyisége hátának. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.4) egyértelműen azt mondja:
- mayā tatam idaṁ sarvaṁ
- jagad avyakta-mūrtinā
- mat-sthāni sarva-bhūtāni
- na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.”
A Bhagavad-gītānak ez a verse leírja, hogy Brahman-aspektusában az Úr mindenhová kiterjed. Minden Benne nyugszik, Ő még sincs jelen. A végkövetkeztetés az, hogy bhakti-yoga nélkül, az Úr odaadó szolgálata nélkül még az imperszonalista sem értheti meg a brahma-tattvát, a Brahman-aspektust. A Vedānta-sūtra kijelenti: athāto brahma-jijñāsā. Ez azt jelenti, hogy meg kell értenünk a Brahmant, a Paramātmāt vagy a Parabrahmant. A Śrīmad-Bhāgavatam szintén azt írja az Abszolút Igazságról, hogy egyetlen, második nélkül, ám három aspektusban valósítható meg: személytelen Brahmanként, helyhez kötött Paramātmāként és az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb cél, és ebben a versben az Úr Śiva is megerősíti, hogy végső soron az Abszolút Igazság egy személy. Világosan kimondja: tat tvaṁ brahma paraṁ jyotir ākāśam iva vistṛtam. Íme, egy mindenki által érthető példa erre: tételezzük fel, hogy egy sikeres üzletembernek sok gyára és irodája van, és minden az ő parancsain múlik. Ha valaki azt mondja, hogy az egész üzlet egy bizonyos emberen nyugszik, az nem azt jelenti, hogy az illető minden gyárat és irodát a fején tart, hanem azt, hogy az üzlet az ő agya vagy energiájának kiterjedése következtében megy fennakadás nélkül. Ehhez hasonlóan az Istenség Legfelsőbb Személyisége agyának az energiája az, ami működésben tartja az anyagi és a lelki világ teljes megnyilvánulását. A monizmus filozófiája, amit ez a vers világosan elmagyaráz, ahhoz a tényhez tartja magát, hogy minden energia legfelsőbb forrása az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Ezt nagyon érthetően elmondja a vers. Az írások azt is kijelentik, hogyan lehet megérteni Kṛṣṇa személytelen arculatát:
- raso ’ham apsu kaunteya
- prabhāsmi śaśi-sūryayoḥ
- praṇavaḥ sarva-vedeṣu
- śabdaḥ khe pauruṣaṁ nṛṣu
„Ó, Kuntī fia [Arjuna]! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az oṁ szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség.” (BG 7.8)
Így lehet Kṛṣṇát megérteni a mindenben jelen lévő misztikus erőként.