HU/SB 4.24.69


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


69. VERS

idaṁ japata bhadraṁ vo
viśuddhā nṛpa-nandanāḥ
sva-dharmam anutiṣṭhanto
bhagavaty arpitāśayāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

idam—ez; japata—éneklés közben; bhadram—minden jó szerencse; vaḥ—ti mindannyian; viśuddhāḥ—megtisztultatok; nṛpa-nandanāḥ—a király fiai; sva-dharmam—a mesterséggel járó kötelességeit; anutiṣṭhantaḥ—végezve; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; arpita—feladva; āśayāḥ—minden szempontból hűséges.


FORDÍTÁS

Kedves királyfik! Végezzétek királyi kötelességeteket tiszta szívvel! Zengjétek ezt az imát, elméteket az Úr lótuszlábára szegezve! Ez minden áldást meghoz majd számotokra, mert az Úr nagyon elégedett lesz veletek.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śiva imái rendkívül hitelesek és fontosak. Pusztán azzal, hogy imákat mond a Legfelsőbb Úrhoz, az ember tökéletessé válhat, még akkor is, ha saját mesterségének kötelességeit végzi. Az élet igazi célja az, hogy az Úr bhaktáivá váljunk. Nem számít, hogy milyen körülmények között élünk. Akár brāhmaṇa, akár kṣatriya, vaiśya vagy śūdra valaki, vagy épp amerikai, angol, indiai, az anyagi létben bárhol végezhet odaadó szolgálatot pusztán azzal, hogy imákat mond az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra szintén ima, hiszen egy ima a nevén szólítja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és a jó szerencsét hívja azért fohászkodva az Úrhoz, hogy engedje meg az élőlénynek, hogy az Ő odaadó szolgálatát végezze. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra szintén ezt kéri: „Kedves Úr Kṛṣṇa, kedves Úr Rāma, ó, az Úr energiája, Hare, kérlek, engedjétek meg, hogy szolgálhassalak Benneteket!” Még ha valaki alacsony sorban él, akkor is minden körülmények között végezhet odaadó szolgálatot, ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.6) írja: ahaituky apratihatā. „Az odaadó szolgálatot nem akadályozhatja semmilyen anyagi feltétel.” Az Úr Caitanya Mahāprabhu szintén ezt a folyamatot javasolta.

jñāne prayāsam udapāsya namanta eva
jīvanti san-mukharitāṁ bhavadīya-vārtām
sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhir
ye prāyaśo ’jita jito ’py asi tais tri-lokyām
(SB 10.14.3)

Az ember maradhat saját otthonában, és végezheti tovább a saját mesterségével járó kötelességeket, s mégis használhatja a fülét arra, hogy az Úr üzenetét hallgassa a megvalósított lelkektől. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Az egész világon központokat nyitunk, hogy mindenkinek lehetőséget biztosítsunk arra, hogy hallhassa az Úr Kṛṣṇa üzenetét, s így hazatérhessen, vissza Istenhez.