HU/SB 4.25.55
55. VERS
- sa yarhy antaḥpura-gato
- viṣūcīna-samanvitaḥ
- mohaṁ prasādaṁ harṣaṁ vā
- yāti jāyātmajodbhavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; yarhi—amikor; antaḥ-pura—otthonába; gataḥ—szokott menni; viṣūcīna—az elme; samanvitaḥ—kíséretében; moham—illúzió; prasādam—elégedettség; harṣam—boldogság; vā—vagy; yāti—szokta élvezni; jāyā—feleség; ātma-ja—gyerekek; udbhavam—általuk teremtett.
FORDÍTÁS
Néha otthonába ment egyik fő szolgájával [az elmével], akit Viṣūcīnának neveztek. Felesége és gyermekei ilyenkor illúziót, elégedettséget és boldogságot teremtettek számára.
MAGYARÁZAT
A Védák szerint az élőlény maga a szívben helyezkedik el. Ahogy a Védák írják: hṛdy ayam ātmā pratiṣṭhitah, az önvaló a szívben lakik. Az anyagi feltételek között azonban a lelket anyagi tulajdonságok fedik — jóság, szenvedély és sötétség —, és a szívben e három kötőerő visszahatása érvényesül. Amikor például valakire a jóság hat, boldogságot érez, amikor szenvedélyben van, az anyagi élvezettől válik elégedetté, amikor pedig sötétségben van, zavarodottság lesz úrrá rajta. Mindezek az elme tettei, s a gondolkodás, az érzés és az akarat síkján működnek.
Amikor az élőlény felesége, gyerekei körében, otthonában van, az elme szintjén cselekszik. Néha rendkívül boldog, néha nagyon elégedett, néha elégedetlen, néha megzavarodik. A zavarodottságot mohának, illúziónak nevezik. A társadalom, a barátság és szeretet által illúzióba ringatva az élőlény azt hiszi, hogy úgynevezett társadalma, barátsága és szeretete, nemzete, közössége stb. védelmet fog neki nyújtani. Nem tudja, hogy halála után egy rettentő erős anyagi természet kezeibe kerül, amely arra kényszeríti majd, hogy jelenlegi tetteinek megfelelően egy bizonyos testet fogadjon el, s az is előfordulhat, hogy az a test még csak nem is emberi test lesz. Az élőlény biztonságérzete ebben az életben a társadalomban, a feleség és barátok körében nem más, mint illúzió. A különféle anyagi testekbe zárt élőlényeket az anyagi élvezetre irányuló jelenlegi tetteik illúzióban tartják. Mindannyian megfeledkeznek valódi feladatukról, ami nem más, mint hogy hazatérjenek, vissza Istenhez.
Mindenkire, akinek tudata nem Kṛṣṇa-tudat, úgy kell tekinteni, hogy illúzióban van. Az anyagi dolgokból származó állítólagos boldogság és elégedettség érzése szintén illúzió. Igazság szerint sem a társadalom, sem a barátság, sem a szeretet, sem az ehhez hasonló dolgok nem menthetik meg az élőlényt a külső energia támadásától, amelyet a születés, a halál, az öregkor és a betegség jelez. Nagyon nehéz akár egy élőlényt is kiemelni az illúzióból; ezért az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.14):
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” Ha az élőlény nem hódol meg teljesen Kṛṣṇa lótuszlábainál, nem kerülhet ki az anyagi természet három kötőerejének karmai közül.