HU/SB 4.25: Puranjana király tulajdonságai

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONÖTÖDIK FEJEZET: Purañjana király tulajdonságai


4.25.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs szavait folytatva így szólt Vidurához: Kedves Vidurám! Így tanította hát az Úr Śiva Barhiṣat király fiait, akik nagy odaadással és tisztelettel imádták őt. Az Úr Śiva végül eltűnt szemük elől.

4.25.2. vers: A Pracetā hercegek tízezer évig álltak a víz alatt, s énekelték az imákat, amelyekre az Úr Śiva tanította őket.

4.25.3. vers: Miközben a hercegek szigorú lemondásokat végeztek a vízben, apjuk különféle gyümölcsöző tetteket hajtott végre. Ekkor a nagy szent, Nārada, minden lelki élet mestere és tanítója megszánta a királyt, s elhatározta, hogy a lelki életre fogja oktatni.

4.25.4. vers: Nārada Muni így kérdezte Prācīnabarhiṣat királyt: Kedves királyom! Mit akarsz elérni gyümölcsöző cselekedeteiddel? Az élet legfőbb célja az, hogy megszabaduljunk minden szenvedéstől, s boldogok legyünk, ám ezt a két dolgot nem lehet gyümölcsöző tettekkel megvalósítani.

4.25.5. vers: A király így válaszolt: Ó nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!

4.25.6. vers: Akiket csupán az úgynevezett szép élet érdekel    —    hogy fiaikhoz és feleségükhöz kötözve családosok maradjanak, és csak arra törekedjenek, hogy meggazdagodjanak    —,    azok azt hiszik, ezek jelentik az élet végső célját. Különféle testekben bolyonganak az anyagi létben, anélkül, hogy megtudnák, mi az élet végső célja.

4.25.7. vers: Nārada, a nagy bölcs így szólt: Ó, alattvalók uralkodója, kedves királyom! Kérlek, pillants az állatokra az égen, akiket könyörtelenül és kegyetlenül feláldoztál az áldozati arénában!

4.25.8. vers: Mind a halálodra várnak, hogy bosszút álljanak rajtad, amiért bántottad őket. Halálod után vas szarvaikkal dühödten tépik majd szét testedet.

4.25.9. vers: Ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani neked egy régi történetet, amely egy Purañjana nevű király jellemét írja le. Kérlek, hallgass nagyon figyelmesen!

4.25.10. vers: Kedves királyom! Élt valaha egy Purañjana nevű király, aki híres volt jeles tetteiről. Volt egy Avijñāta [„Ismeretlen”] nevű barátja, akinek cselekedeteit senki sem foghatta fel.

4.25.11. vers: Purañjana király kutatni kezdett egy alkalmas hely után, ahol élhetne. Az egész világot bejárta, ám még hosszú vándorlás után sem talált kedvére való helyet. Rosszkedvű és csalódott volt.

4.25.12. vers: Purañjana király végtelenül vágyott az érzéki élvezetre, ezért beutazta az egész világot, hogy egy olyan helyet találjon, ahol minden vágya teljesülhet. Sajnos azonban mindenhol elégedetlen volt.

4.25.13. vers: Egyszer vándorútja során a Himalája déli oldalán, a Bhārata-varṣának nevezett területen [India területén] egy várost pillantott meg, amelyet kilenc kapu vett körbe, s amely mindenre kedvező lehetőséget biztosított.

4.25.14. vers: A várost, melyben tornyok, csatornák, ablakok, kapuk sorakoztak, falak és parkok vették körül. A házakat arany-, ezüst- és vaskupolák díszítették.

4.25.15. vers: A padló mindenhol zafírból, kristályból, gyémántból, igazgyöngyökből, smaragdból és rubintból készült. A házak ragyogása miatt a fővárost a Bhogavatīnak nevezett mennyei városhoz hasonlították.

4.25.16. vers: A városban körös-körül számos összejövetelekre alkalmas ház állt. Útkereszteződések, utak, éttermek, játéktermek, piacok, pihenőhelyek, zászlók, füzérek és gyönyörű parkok díszítették.

4.25.17. vers: A város határában egy szép tó állt, melynek partján gyönyörű fák és virágok nőttek. Körülötte madarak és méhek rajai énekeltek és döngicséltek szüntelenül.

4.25.18. vers: A tóparti fák ágait a tavaszi szellő a jég borította hegységekből aláhulló zuhatagok vízcseppjeivel permetezte.

4.25.19. vers: Ebben a légkörben még az erdő vadállatai is olyan ártatlanok és jóindulatúak voltak, mint a nagy szentek, s így senkit sem támadtak meg. Mindenhol a kakukkok hangja hallatszott, s aki csak arra járt, arra csábította ez a hangulat, hogy megpihenjen e szép kertben.

4.25.20. vers: E csodálatos kertben bolyongva Purañjana király hirtelen egy csodálatos leánnyal találta magát szemben, aki tétlenül épp arra sétált. Tíz szolga tartott vele, s valamennyien több száz feleség kíséretében érkeztek.

4.25.21. vers: A leányt egy ötfejű kígyó védelmezte minden oldalról. Gyönyörű volt és fiatal, s úgy tűnt, nagyon szeretne méltó férjet találni magának.

4.25.22. vers: A leánynak gyönyörű orra, foga és homloka volt. Hasonlóan szépséges fülét csillogó fülbevalók ékesítették.

4.25.23. vers: Dereka és csípője is csodálatos volt. Sárga szárit viselt arany övvel, s járás közben megcsendültek bokacsengettyűi. Olyan volt, mintha a mennyek lakója lenne.

4.25.24. vers: Szárija végével igyekezett elfedni egymás mellett arányosan domborodó kebleit, s miközben úgy lépkedett, mint egy nagy elefánt, szégyenlősen újra és újra ezzel próbálkozott.

4.25.25. vers: A hős Purañjanát azonnal rabul ejtette a rendkívüli szépségű leány szemöldöke és mosolygó arca, s a lány érzéki vágyainak nyilai nyomban áthatoltak rajta. Amint szégyenlősen mosolygott, nagyon szépen nézett Purañjanára, aki    —    noha nagy hős volt    —    nem tudta megállni, hogy meg ne szólítsa.

4.25.26. vers: Kedves lótuszszeműm! Kérlek, áruld el nekem, honnan jössz, ki vagy, s kinek a leánya! Nagyon szemérmesnek látszol. Mi célból jársz erre? Mit akarsz tenni? Kérlek, mondj el mindent!

4.25.27. vers: Ó, lótuszszemű! Ki az a tizenegy erős testőr veled, és ki az a tíz különleges szolga? Kik azok a nők, akik e tíz szolgát követik, és ki az a kígyó, aki előtted halad?

4.25.28. vers: Ó, gyönyörű leány! Olyan vagy épp, mint a szerencse istennője, vagy mint az Úr Śiva hitvese, vagy a tudás istennője, az Úr Brahmā felesége. Minden bizonnyal az egyikük vagy, mégis, ahogy nézem, ebben az erdőben időzöl, s hallgatsz, akár a nagy bölcsek. Csak nem férjedet keresed? Bárki legyen az, pusztán, ha megérti, milyen hű vagy hozzá, minden gazdagság ura lesz. Azt hiszem, a szerencse istennője vagy, ám nem látom kezedben a lótuszvirágot. Kérlek, áruld el, hová dobtad!

4.25.29. vers: Ó, szerencsés leány! Úgy tűnik, egyike sem vagy az említett hölgyeknek, mert látom, hogy lábad a földet érinti. Ha azonban e bolygóról vagy, akkor miként a szerencse istennője, aki az Úr Viṣṇu társaságában egyre emeli a Vaikuṇṭha bolygók szépségét, úgy te is szebbé teheted ezt a várost, ha társamul szegődsz. Tudnod kell, hogy nagy hős és hatalmas király vagyok ezen a bolygón.

4.25.30. vers: Rám vetett pillantásod kétségtelenül felkavarta az elmémet ma. Mosolyod, amely csupa szégyenlősség, ugyanakkor mégis kéjes, a szerelem leghatalmasabb istenét ébresztette fel bennem. Ezért, ó, szépséges leány, arra kérlek, légy kegyes hozzám!

4.25.31. vers: Kedvesem, ó, leány! Arcod oly csodás szép szemöldököddel, szemeiddel és kékesfekete, lobogó hajaddal! Ajkaidról végtelenül édes hang árad, mégis olyan szégyenlős vagy, hogy nem nézel a szemembe. Kérlek, drága leány, mosolyogj, s fejed felemelve pillants rám!

4.25.32. vers: Nārada folytatta: Kedves királyom! Mialatt Purañjanát ennyire elbűvölte a leány, s egyre türelmetlenebbül arra vágyott, hogy megérintse és élvezze, a leányt is magával ragadták Purañjana szavai, s mosolyogva fogadta kérését. Ekkorra már kétségtelenül vonzódott a királyhoz.

4.25.33. vers: A lány így szólt: Ó, legkiválóbb emberi lény! Nem tudom, ki nemzett. Nem tudok erre pontos választ adni neked, és társaim nevét vagy származását sem ismerem.

4.25.34. vers: Ó, nagy hős! Csupán annyit tudunk, hogy itt élünk, s nem tudjuk, mi jön ezután. Olyan ostobák vagyunk, hogy nem érdekel bennünket az sem, ki teremtette ezt a gyönyörű helyet, hogy itt éljünk.

4.25.35. vers: Kedves uram! A társaságomban lévő férfiak és nők a barátaim, a kígyó pedig, aki örökké ébren marad, védelmezi ezt a várost még akkor is, amikor én alszom. Ennyit tudok, semmi mást.

4.25.36. vers: Ó, ellenség elpusztítója, mily nagy szerencse számomra, hogy erre vezetett utad! Minden áldás szálljon rád! Erős vágyat érzel, hogy elégedetté tedd az érzékeidet, ezért barátaimmal minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy teljesítsük vágyaidat.

4.25.37. vers: Kedves uram! Gondoskodtam e kilenckapus városról számodra, hogy az érzékkielégítés legkülönfélébb formáiban legyen részed. Száz évig élhetsz itt, s megkapsz mindent, ami érzékeid kielégítéséhez kell.

4.25.38. vers: Hogyan akarhatnék másokkal egyesülni, akik nem ismerik a nemi életet, és azt sem értik, hogyan élvezzék az életet az életük során és a halál után? Az ilyen ostoba emberek olyanok, mint az állatok, mert nem ismerik az érzéki élvezet folyamatát a jelenlegi és a halál utáni életben.

4.25.39. vers: A leány így folytatta: Ebben az anyagi világban a családos élet minden boldogságot megad a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a gyermekek, fiak és unokák nemzése terén. Azután az ember felszabadulásra és anyagi hírnévre vágyhat. A házas ember nagyra értékeli az áldozatok eredményeit, amelyek képessé teszik rá, hogy felemelkedjen a felsőbb bolygórendszerekbe. Ez az anyagi boldogság gyakorlatilag ismeretlen a transzcendentalisták előtt    —    ők még elképzelni sem tudnak ilyen boldogságot.

4.25.40. vers: A leány tovább folytatta: A hiteles tekintélyek szerint a családos élet nemcsak nekünk okoz örömet, hanem minden ősatyának, félistennek, nagy bölcsnek, szentnek és mindenki másnak is. Az ilyen élet tehát rendkívül áldásos.

4.25.41. vers: Ó, kedves hősöm! Ezen a világon ki ne fogadna el egy olyan férjet, mint te vagy? Oly híres, oly nagylelkű, oly szép vagy, és oly könnyű megkapni téged!

4.25.42. vers: Ó, erőskarú! Ezen a világon kit ne vonzanának karjaid, amelyek olyanok, mint a kígyó teste? Vonzó mosolyoddal és erőszakos kegyeddel megszabadítod a bánattól a hozzám hasonló hajadonokat. Azt hiszem, csupán azért járod be a földet, hogy áldásban részesíts minket.

4.25.43. vers: Nārada, a nagy bölcs folytatta: Kedves királyom! Ők ketten    —    a férfi és a nő    —    a kölcsönös megértés alapján egymást támogatva beléptek a városba, és száz évig élvezték ott az életet.

4.25.44. vers: Dalnokok zengtek Purañjana király dicsőségéről és hőstetteiről. Nyáron a nagy forróság idején egy vízzel teli medencében hűsölt. Körbevette magát nőkkel, és élvezte a társaságukat.

4.25.45. vers: A város kilenc kapuja közül hét a földön volt, kettő pedig a föld alatt. Összesen kilenc kaput építettek, melyek mind máshová nyíltak. Valamennyi kaput a város kormányzója használta.

4.25.46. vers: Kedves királyom! A kilenc kapu közül öt kelet felé, egy északra, egy délre, kettő pedig nyugatra nyílt. Elmondom neked a kapuk nevét is.

4.25.47. vers: A Khadyotā és az Āvirmukhī elnevezésű két kapu keletre nézett, de egy helyre építették őket. Ezen a két kapun át ment a király Vibhrājita városába Dyumān nevű barátjával.

4.25.48. vers: Keleten szintén állt két kapu, a Nalinī és a Nālinī, és ezeket is egy helyre építették. Rajtuk keresztül járt a király Avadhūta nevű barátjával Saurabha városába.

4.25.49. vers: Az ötödik, keleti kaput Mukhyānak, főkapunak nevezték. Ezen a kapun keresztül Rasajña és Vipaṇa nevű barátaival a király két helyre szokott látogatni: Bahūdanába és Āpaṇába.

4.25.50. vers: A város déli kapuját Pitṛhūként ismerték. Ezen a kapun keresztül szokott Purañjana király Dakṣiṇapañcāla városába látogatni Śrutadhara nevű barátjával.

4.25.51. vers: Északon nyílt a Devahū nevű kapu. Purañjana király ezen a kapun Śrutadhara nevű barátjával az Uttara-pañcāla elnevezésű helyre szokott menni.

4.25.52. vers: Nyugaton egy Āsurīnak nevezett kapu nyílt. Purañjana király ezen a kapun keresztül járt Grāmaka városába Durmada nevű barátjával.

4.25.53. vers: A másik nyugati kaput Nirṛtinek nevezték. Purañjana ezen a kapun keresztül a Vaiśasa nevű helyre járt barátja, Lubdhaka társaságában.

4.25.54. vers: A város számos lakója közül kettőt Nirvāknak és Peśaskṛtnak hívtak. Purañjana király olyan polgárok felett uralkodott, akiknek volt szemük, mégis e vak emberek társaságát kereste. Kíséretükben sokfelé megfordult és sok mindent csinált.

4.25.55. vers: Néha otthonába ment egyik fő szolgájával [az elmével], akit Viṣūcīnának neveztek. Felesége és gyermekei ilyenkor illúziót, elégedettséget és boldogságot teremtettek számára.

4.25.56. vers: Purañjana király az elmebeli spekuláció különböző formáiba merülve és gyümölcsöző tetteket végezve teljesen az anyagi intelligencia irányítása alá került. Becsapták tehát, s feleségének, a királynőnek minden vágyát teljesítette.

4.25.57-61. vers: Amikor a királynő likőrt ivott, Purañjana király is ivott. Amikor a királynő ebédelt, vele evett, s amikor rágott, együtt rágott vele. Amikor énekelt, ő is dalra fakadt, s amikor sírt, ő is sírt. Ha a királynő nevetett, ő is nevetett, s amikor butaságokat beszélt, ő is ezt tette. Amikor a királynő sétált, a király követte, s amikor mozdulatlanul állt, a király sem mozdult. Amikor a királynő ágyba bújt, a király követte, s lefeküdt mellé. Amikor a királynő leült, ő is leült, amikor pedig hallott valamit, követte őt, hogy ugyanazt hallhassa. Amikor a királynő látott valamit, a király is megnézte, amikor pedig egy illatot érzett, a király követte, és megszagolta ugyanazt. Amikor a királynő megérintett valamit, a király is hozzáért, és amikor a drága királynő szomorkodott, szegény királynak is követnie kellett őt bánatában. Amikor a királynő élvezett valamit, ő is élvezte azt, s amikor a királynő elégedett volt, ő is elégedettséget érzett.

4.25.62. vers: Purañjana királyt így bűvölte el és szedte rá szépséges felesége. Egész életére becsapta, amíg csak itt élt az anyagi világban. A szegény, ostoba király akarata ellenére is felesége uralma alatt maradt, akár egy kedvenc állat, ami úgy táncol, ahogy a gazdája fütyül.