HU/SB 4.27.11
11. VERS
- īje ca kratubhir ghorair
- dīkṣitaḥ paśu-mārakaiḥ
- devān pitṝn bhūta-patīn
- nānā-kāmo yathā bhavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
īje—imádta; ca—is; kratubhiḥ—áldozatokkal; ghoraiḥ—szörnyű; dīkṣitaḥ—ösztönzött; paśu-mārakaiḥ—ahol szegény állatokat ölnek meg; devān—a félistenek; pitṝn—ősatyák; bhūta-patīn—az emberi társadalom nagy vezetői; nānā—különféle; kāmaḥ—vágyai voltak; yathā—mint; bhavān—te.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves Prācīnabarhiṣat királyom! Akárcsak téged, Purañjana királyt is számtalan vágy ragadta el. Áldozatokkal imádta hát a félisteneket, az ősatyákat és a társadalom vezéreit, ám áldozatai mind szörnyűek voltak, mert az állatölés vágya ösztönözte őket.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben Nārada, a nagy bölcs felfedi, hogy azért beszélt Purañjana jelleméről, hogy Prācīnabarhiṣat királyt tanítsa. Valójában átvitt értelemben az egész leírás Prācīnabarhiṣat király cselekedeteiről szólt. Ebben a versben Nārada Muni nyíltan kimondja: „akárcsak te” (yathā bhavān), ami jelzi, hogy Purañjana király nem más, mint Prācīnabarhiṣat király. Nārada Muni nagy vaiṣṇava volt, ezért véget akart vetni az áldozatokon végzett állatölésnek. Tudta, hogy ha meg akarta volna állítani a királyt az áldozatok végzésében, a király nem hallgatott volna rá, ezért inkább Purañjana életéről beszélt neki. Ebben a versben azonban most felfedi szándékát — ha nem is teljesen — azzal, hogy azt mondja: „akárcsak te”. A karmīknak, akik általában ragaszkodnak ahhoz, hogy növeljék utódaik számát, sok áldozatot kell bemutatniuk, és sok félistent kell imádniuk az eljövendő generációk érdekében, valamint sok vezetőnek, politikusnak, filozófusnak és tudósnak kell a kedvében járniuk, hogy minden rendben folytatódjon. Az úgynevezett „tudósok” nagyon szeretnék, ha az elkövetkezendő nemzedékek kényelmesen élnének, ezért azon igyekeznek, hogy különféle eszközöket találjanak fel, hogy energiát termeljenek a mozdonyok, az autók, a repülőgépek stb. meghajtására. Most épp az olajkészletet merítik ki. Az efféle cselekedetekről a Bhagavad-gītā (BG 2.41) a következőképpen ír:
- vyavasāyātmikā buddhir
- ekeha kuru-nandana
- bahu-śākhā hy anantāś ca
- buddhayo ’vyavasāyinām
„Akik a lelki utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Ó, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.”
Azok, akiknek mindenről van tudásuk, eltökélten végzik a Kṛṣṇa-tudatot, ám az ostoba gazembereket (mūḍhāḥ), a bűnösöket (duṣkṛtinaḥ), az emberiség legalját (narādhamāḥ), akik elvesztették minden intelligenciájukat (māyayāpahṛta-jñānāḥ) és akik a démonikus életmódnál kerestek menedéket (āsuraṁ bhāvam āśritāḥ), nem érdekli a Kṛṣṇa-tudat, s ezért számtalan cselekedet végzésébe merülnek. A legtöbb ilyen cselekedet az állatölés köré összpontosul. A modern civilizáció középpontjában az állatok lemészárlása áll. A karmīk azt hangoztatják, hogy ha nem esznek húst, akkor a szervezetükben nem lesz elég vitamin, és csökkenni fog az életerejük; ezért ha az ember elég erős akar lenni ahhoz, hogy keményen dolgozzon, húst kell ennie, ahhoz, hogy megemészthesse a húst, szeszes italt kell innia, és ahhoz, hogy kiegyensúlyozza a borivást és a húsevést, elegendő mennyiségben kell szexuális életet élnie, hogy képes legyen keményen dolgozni, mint egy szamár.
Kétféle állatölés van, s az egyik a vallásos áldozatok nevében folyik. A buddhistákon kívül a világ összes vallásának van olyan szertartása, amikor a templomokban állatot ölnek. A védikus civilizáció szokásainak megfelelően a húsevőknek azt ajánlják, hogy bizonyos korlátozó szabályok és előírások betartásával áldozzanak kecskét Kālī templomában, és egyék meg a húsát. Azt is ajánlják nekik, hogy Caṇḍikā istennőt imádva igyanak bort. A cél az, hogy az efféle tetteket korlátok közé szorítsák. Az emberek felrúgták ezeket a korlátokat. Most már rendszeresen nyitnak borpincéket és vágóhidakat, s az alkohol és a húsevés rabjai lettek. A vaiṣṇava ācāryák, s így Nārada Muni is nagyon jól tudják, hogy ha valaki ilyenformán a vallás nevében állatokat öl, kétségtelenül a születés és a halál körforgásába kerül, feledve az élet valódi célját, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.
Amikor Nārada, a nagy bölcs Vyāsa Munit a Śrīmad-Bhāgavatamra tanította, elítélte a Védákban említett karma-kāṇḍa (gyümölcsöző) cselekedeteket. Így szólt Vyāsához:
- jugupsitaṁ dharma-kṛte ’nuśāsataḥ
- svabhāva-raktasya mahān vyatikramaḥ
- yad vākyato dharma itītaraḥ sthito
- na manyate tasya nivāraṇaṁ janaḥ
„Az emberek természetüknél fogva hajlanak az élvezetre, s te a vallás nevében biztattad őket. Ez elítélendő és teljesen ésszerűtlen tett. Mivel a te utasításaid vezetik őket, vallásként fogadják majd el az ilyen cselekedeteket, s nem törődnek a tilalmakkal.” (SB 1.5.15)
Śrīla Nārada Muni megszidta Vyāsadevát, amiért oly sok kiegészítő védikus szentírást lejegyzett, amelyeknek célja az emberek irányítása. Elítélte ezeket az írásokat, mert nem beszélnek a közvetlen odaadó szolgálatról. Utasításait követve Vyāsadeva megmagyarázta az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen imádatát, ahogyan azt a Śrīmad-Bhāgavatam leírja. A végkövetkeztetés az, hogy sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, sem bhaktái nem engedélyezik a vallás nevében történő állatölést. Sőt, Kṛṣṇa alászállt inkarnációjában, az Úr Buddhaként, hogy véget vessen a vallás nevében végrehajtott állatmészárlásnak. A vallás nevében végzett állatáldozatot a tamo-guṇa (a tudatlanság kötőereje) vezérli, amint arra a Bhagavad-gītā tizennyolcadik fejezete (BG 18.31-32) is utal:
- yayā dharmam adharmaṁ ca
- kāryaṁ cākāryam eva ca
- ayathāvat prajānāti
- buddhiḥ sā pārtha rājasī
- adharmaṁ dharmam iti yā
- manyate tamasāvṛtā
- sarvārthān viparītāṁś ca
- buddhiḥ sā pārtha tāmasī
„Az a megértés, amely nem tud különbséget tenni a vallás és a vallástalanság, valamint a végrehajtandó és az elkerülendő tettek között, a szenvedély kötőerejében van, ó, Pṛthā fia. Ó, Pārtha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság kötőerejébe tartozik.”
Akik a tudatlanság kötőerejében élnek, különféle vallásokat agyalnak ki az állatok megölésére. A dharma azonban valójában transzcendentális. Az Úr Śrī Kṛṣṇa azt tanítja, fel kell hagynunk a vallás minden más formájával, és meg kell hódolnunk Neki (sarva-dharmān parityajya). Az Úr, valamint bhaktái és képviselői a transzcendentális dharmát tanítják, amely egyáltalán nem engedi meg az állatölést. Jelenleg a legnagyobb szerencsétlenség az, hogy Indiában sok úgynevezett „misszionárius” terjeszti a vallástalanságot a vallás neve alatt. Egy közönséges emberi lényről kijelentik, hogy Isten, s mindenkinek, még az állítólagos sannyāsīknak is ajánlják a húsevést.