HU/SB 4.27.14
14. VERS
- gandharvyas tādṛśīr asya
- maithunyaś ca sitāsitāḥ
- parivṛttyā vilumpanti
- sarva-kāma-vinirmitām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gandharvyaḥ—gandharvīk; tādṛśīḥ—hasonlóan; asya—Caṇḍavegának; maithunyaḥ—társak a nemi életre; ca—is; sita—fehér; asitāḥ—fekete; parivṛttyā—körbevéve; vilumpanti—elrabolták; sarva-kāma—minden kívánatos dolog; vinirmitām—készített.
FORDÍTÁS
Caṇḍavegával ugyanannyi gandharvī hölgy volt, mint amennyi katona, s ezek újra és újra elrabolták mindazt, ami az érzéki élvezethez kell.
MAGYARÁZAT
A napokat Caṇḍavega katonáihoz hasonlítottuk. Az éjszaka általában a szexuális élvezetre szolgáló időszak. A napokat fehérnek nevezik, az éjszakákat pedig feketének, míg egy másik szempontból kétféle éjszaka van — fekete éjszaka és fehér éjszaka. Ezek a nappalok és éjszakák mind összefognak, hogy elvegyék az életünket és mindazt, amit az érzékkielégítés érdekében megteremtünk. Az anyagi cselekedet jelentése: létrehozni valamit az érzékkielégítés érdekében. A tudósok kutatásokat végeznek, hogy rájöjjenek, hogyan elégíthetjük ki az érzékeinket egyre tökéletesebben. Ebben a Kali-yugában a démonikus mentalitás a legkülönfélébb gépeket állítja elő, hogy elősegítse az érzékkielégítés folyamatát. Még a közönséges házi teendők elvégzését is számtalan gép segíti. Gépekkel lehet mosogatni, tisztítani a padlót, borotválkozni, hajat vágni — manapság mindent géppel csinálnak. Ezeket az érzékkielégítésre szolgáló lehetőségeket a vers sarva-kāma-vinirmitāmnak nevezi. Az időtényező azonban olyan erős, hogy hatására nemcsak az életünk ér véget, hanem minden gép és minden érzékkielégítést szolgáló eszköz is elhasználódik. Ezért ez a vers a vilumpanti („elrabolja”) szót használja. Életünk első pillanatától kezdve ki vagyunk rabolva.
Kincseink és életünk elrablása születésünk napján kezdődik el. El fog jönni az a nap, amikor a halál mindennek véget vet, és az élőlénynek egy másik testbe kell költöznie, hogy elkezdje életének egy újabb fejezetét, s újra az anyagi érzékkielégítés körforgásába lépjen. Prahlāda Mahārāja erről a folyamatról azt mondja: punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30). A materialista élet azt jelenti, hogy újra és újra a már megrágottat rágjuk. Az anyagi élet középpontjában az érzékkielégítés áll. Az élőlény a különféle testekben más és más érzékeken keresztül jut elégedettséghez, s e különféle lehetőségek megteremtésével csupán a már megrágottat rágja. Akár a fogunkkal préseljük ki a cukrot a cukornádból, akár géppel, az eredmény ugyanaz — cukornádlé. Számtalan módszert kitalálhatunk, hogyan sajtoljuk ki a cukornád levét, ám az eredmény mindig ugyanaz.