HU/SB 4.27.18
18. VERS
- sa eva puryāṁ madhu-bhuk
- pañcāleṣu sva-pārṣadaiḥ
- upanītaṁ baliṁ gṛhṇan
- strī-jito nāvidad bhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; eva—bizonyára; puryām—a városban; madhu-bhuk—a nemi életet élvezve; pañcāleṣu—Pañcāla (az öt érzéktárgy) királyságában; sva-pārṣadaiḥ—követőivel együtt; upanītam—hozott; balim—adók; gṛhṇan—elfogadva; strī-jitaḥ—legyőzve a nők által; na—nem; avidat—megértette; bhayam—halálfélelem.
FORDÍTÁS
Purañjana király adókat szedett a Pañcāla nevű városban, és így képes volt arra, hogy nemi életet éljen. Mivel teljesen a nők kerítették hatalmukba, nem értette meg, hogy élete egyre múlik, s lassan elérkezik a halál pillanatához.
MAGYARÁZAT
A vezető emberek — a királyok, államfők, titkárok és miniszterek — olyan helyzetben vannak, hogy az állam polgáraitól beszedett adókat az érzékkielégítésükre fordíthatják. A Śrīmad-Bhāgavatam azt írja, hogy ebben a Kali-yugában a kormány tagjai (rājanyas) és a kormánnyal kapcsolatban álló emberek, valamint a rangos miniszterek, titkárok és elnökök csak azért fognak adókat szedni, hogy az érzékkielégítésükre használják. A kormányban túl sok a léhűtő, akiket anélkül, hogy növelnék az adókat, nem képesek eltartani. A behajtott adókat a kormánytisztviselők az érzékkielégítésükre fordítják. Az ilyen felelőtlen politikusok elfelejtik, hogy eljön majd az idő, amikor bekopog a halál, és elveszi minden érzékkielégítésüket. Némelyikük meg van győződve róla, hogy a halál után mindennek vége. Ezt az ateista feltevést egy Cārvāka nevű filozófus találta ki réges-régen. Kijelentette, hogy az embernek a legnagyobb jólétben kell élnie, akár úgy, hogy koldul, akár úgy, hogy kölcsönkér, akár úgy, hogy lop. Emellett azt vallotta, hogy az embernek nem kell félnie a haláltól, a következő élettől, az elmúlt élettől vagy a bűnös élettől, mert miután a test hamuvá ég, mindennek vége. Ez a filozófiája azoknak, akik túlságosan az anyag megszállottjai. Az ilyen filozofálgatás senkit sem fog megmenteni sem a haláltól, sem azt követő szörnyű világtól.