HU/SB 4.27.20
20. VERS
- daurbhāgyenātmano loke
- viśrutā durbhageti sā
- yā tuṣṭā rājarṣaye tu
- vṛtādāt pūrave varam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daurbhāgyena—a szerencsétlenség következtében; ātmanaḥ—magának; loke—a világon; viśrutā—ünnepelt; durbhagā—a legszerencsétlenebb; iti—így; sā—ő; yā—aki; tuṣṭā—elégedett lévén; rāja-ṛṣaye—a nagy királynak; tu—de; vṛtā—mert elfogadták; adāt—adott; pūrave—Pūru királynak; varam—áldást.
FORDÍTÁS
Az Idő leánya [Jarā] nagyon szerencsétlen volt, ezért Durbhagānak nevezték [„akire balsors vár”]. Egyszer azonban egy nagy király örömet okozott neki s elfogadta őt, s emiatt a leány nagy áldásban részesítette.
MAGYARÁZAT
Ahogy Bhaktivinoda Ṭhākura énekeli, saba sukha bhāgala: idős korban minden boldogságnak vége szakad. Ez az oka, hogy az öregkort, vagyis jarāt senki sem szereti, s ezért hívják Jarāt, az Idő leányát a legszerencsétlenebb leánynak. Egyszer azonban egy nagy király, Yayāti apósa, Śukrācārya átkának következtében mégis elfogadta őt. Amikor Śukrācārya leánya Yayāti királyhoz ment feleségül, egyik barátnője, Śarmiṣṭhā szintén vele ment. Később Yayāti király rendkívül vonzódni kezdett Śarmiṣṭhāhoz, Śukrācārya leánya pedig beárulta az apjának, aki ezért megátkozta Yayātit, hogy idő előtt öregedjen meg. Yayāti királynak volt öt fiatal fia. Könyörögni kezdett fiainak, hogy adják neki fiatalságukat cserébe az ő öregségéért. Egyik sem egyezett bele, kivéve a legkisebb fiát, akit Pūrunak hívtak. Amikor magára vette Yayāti öregségét, Pūru megkapta a birodalmat. Azt mondják, Yayāti két másik fia amiatt, hogy nem engedelmeskedtek az apjuknak, Indián kívül kaptak királyságot, valószínűleg Törökországot és Görögországot. Mindez azt jelenti, hogy az ember szert tehet hatalmas vagyonra és anyagi gazdagságra, ám öreg korában képtelen ezeket élvezni. Noha Pūru megkapta apja királyságát, nem tudta élvezni a fényűzést, mert fiatalságát már feláldozta. Senki se várjon az idős korra, hogy akkor majd Kṛṣṇa-tudatossá válik. Az öregséggel járó magatehetetlenség következtében az ember nem fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban, legyen bármilyen anyagi gazdagság a birtokában.