HU/SB 4.27.24
24. VERS
- ṛṣabhaṁ yavanānāṁ tvāṁ
- vṛṇe vīrepsitaṁ patim
- saṅkalpas tvayi bhūtānāṁ
- kṛtaḥ kila na riṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣabham—a legjobb; yavanānām—az érinthetetlenek közül; tvām—téged; vṛṇe—elfogadlak; vīra—ó, nagy hős; īpsitam—kívánatos; patim—férj; saṅkalpaḥ—az eltökéltség; tvayi—neked; bhūtānām—minden élőlényé; kṛtaḥ—ha megtette; kila—bizonyára; na—sohasem; riṣyati—csalódottá válik.
FORDÍTÁS
Kālakanyā a yavanák királyához fordult, és nagy hősnek nevezve megszólította: Kedves uram, te vagy a legkiválóbb az érinthetetlenek között! Szerelmes vagyok beléd, és szeretném, ha a férjem lennél. Tudom, hogy senki sem csalódik, aki barátságot köt veled.
MAGYARÁZAT
A yavanānām ṛṣabham szavak a yavanák királyára vonatkoznak. A yavana és a mleccha szanszkrit szavak azokra utalnak, akik nem követik a védikus elveket. A védikus elvek szerint az embernek reggel korán kell kelnie, meg kell fürödnie, énekelnie kell a Hare Kṛṣṇát, maṅgala-āratit kell ajánlani a mūrtiknak, tanulmányoznia kell a védikus írásokat, prasādamot kell ennie, valamint öltöztetnie és díszítenie kell a mūrtikat. Pénzt is kell gyűjtenie a templom kiadásaira, ha pedig családos, dolgoznia kell mennie a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák vagy a śūdrák előírt kötelességeinek megfelelően. A lelki megértésnek szentelt életet kell tehát élnie — ez a civilizáció védikus útja. Akik nem követik ezeket a szabályokat és előírásokat, azokat yavanáknak vagy mleccháknak nevezik. Az embernek nem szabad tévesen azt gondolnia, hogy ezek az elnevezések az emberek bizonyos osztályaira utalnak más országokban. Szó sincs arról, hogy a nemzetiség alapján korlátok lennének. Akár Indiában, akár Indián kívül él az ember, yavanának vagy mlecchának nevezik, ha nem követi a Védák elveit. Aki nem követi a védikus szabályokban és előírásokban meghatározott higiéniás elveket, az sok fertőző betegségnek van kitéve. Mivel ebben a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban azt javasoljuk a tanítványainknak, hogy kövessék a Védák elveit, természetes, hogy higiénikusan élnek.
Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, még hetvenöt-nyolcvan éves korában is úgy tud dolgozni, mint egy fiatal ember. Kāla (az Idő) leánya egy vaiṣṇaván nem kerekedhet felül. Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī nagyon öreg volt, amikor a Caitanya-caritāmṛtát írta, mégis a legcsodálatosabb írást hagyta ránk az Úr Caitanya cselekedeteiről. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nagyon idős korukban kezdték a lelki életet, vagyis azután, hogy visszavonultak munkájuktól és a családi élettől. Mégis sok értékes írást hagytak hátra, melyek a lelki életben tett fejlődést segítik. Ezt Śrīla Śrīnivāsa Ācārya is megerősíti, aki a következőképpen dicsőítette a Gosvāmīkat:
- nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
- lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau
- rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau
- vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau
„Tiszteletteljes hódolatom ajánlom a hat Gosvāmīnak, azaz Śrī Sanātana Gosvāmīnak, Śrī Rūpa Gosvāmīnak, Śrī Raghunātha Bhaṭṭa Gosvāmīnak, Śrī Raghunātha dāsa Gosvāmīnak, Śrī Jīva Gosvāmīnak és Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmīnak, akik rendkívül értenek ahhoz, hogy alaposan tanulmányozzanak minden kinyilatkoztatott szentírást, azzal a céllal, hogy minden emberi lény áldására megvessék az örök vallásos elvek alapjait. Szerte a három világban becsülik őket ezért. Méltán kereshetünk náluk menedéket, hiszen örökké a gopīk hangulatába merülnek, s Rādhā és Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzik.”
Jarā, az öregkor tehát a bhaktákat nem gyötri, s ez azért van, mert követik Nārada Muni utasításait és eltökéltségét. Minden bhakta a Nārada Munitól eredő tanítványi láncolathoz tartozik, mert Nārada Muni utasítása, vagyis a Nārada-pañcarātra, azaz a pāñcarātrika-vidhi szerint imádja a mūrtikat. A bhakták a pāñcarātrika-vidhi és a bhāgavata-vidhi elveit egyaránt követik. A bhāgavata-vidhi a prédikáló tevékenységet foglalja magába — śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ —, az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségének hallgatását és éneklését. A pāñcarātrika-vidhihez az arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ sakhyam ātma-nivedanam folyamatok tartoznak. Mivel a bhakták szigorúan követik Nārada Muni utasításait, nem félnek az öregkortól, a betegségtől és a haláltól. Látszólag egy bhakta megöregedhet, mégsem uralkodnak el rajta a vereség szimptómái, amit a közönséges emberek tapasztalnak idős korban. Emiatt az öregkor a bhaktákban a közönséges emberekkel ellentétben nem kelt halálfélelmet. Amikor jarā, az idős kor a bhaktánál keres oltalmat, Kālakanyā eloszlatja a bhakta félelmét. A bhakta tudja, hogy halála után hazatér, vissza Istenhez, ezért nem fél a haláltól. Így hát ahelyett, hogy elkeserítené, az idős kor csak segít neki, hogy megszabaduljon a félelemtől, s elérje a boldogságot.