HU/SB 4.27.5
5. VERS
- tayaivaṁ ramamāṇasya
- kāma-kaśmala-cetasaḥ
- kṣaṇārdham iva rājendra
- vyatikrāntaṁ navaṁ vayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tayā—vele; evam—így; ramamāṇasya—élvezve; kāma—kéjjel teli; kaśmala—bűnös; cetasaḥ—a szíve; kṣaṇa-ardham—egy fél pillanat alatt; iva—mint; rāja-indra—ó, király; vyatikrāntam—eltelt; navam—új; vayaḥ—élet.
FORDÍTÁS
Kedves Prācīnabarhiṣat király! Purañjana király így kéjjel és bűnös visszahatásokkal telt szívvel a nemi élet örömeit élvezte feleségével, s így új élete és fiatalsága egy fél pillanat alatt elszállt.
MAGYARÁZAT
Śrīla Govinda dāsa Ṭhākura így énekelt:
- e-dhana, yauvana, putra, parijana,
- ithe ki āche paratīti re
- kamala-dala-jala, jīvana ṭalamala,
- bhaja huṁ hari-pada nīti re
Ebben a versben Śrīla Govinda dāsa valójában azt mondja, hogy nincs boldogság a fiatalság élvezetében. Fiatal korában az ember nagyon kéjesen sóvárog, hogy az érzéktárgyakat élvezze. Az érzéktárgyakat a forma, az íz, az illat, a tapintás és a hang alkotják. A modern tudomány, illetve a tudományos civilizáció fejlődése ennek az öt érzéknek az élvezetét bátorítja. A fiatal nemzedéket nagy örömmel tölti el, ha lát egy szép formát, ha a rádióban az anyagi világ híreit vagy érzékkielégítő dalokat hall, ha finom illatokat, szép virágokat szagol, ha megérinti egy fiatal nő puha testét vagy kebleit, és fokozatosan megérinti a nemi szerveket. Ezek a dolgok ugyanúgy rendkívül kellemesek az állatok számára is, ezért az emberi társadalomban az öt érzéktárgy élvezete korlátokhoz van kötve. Ha az ember nem követi e korlátozásokat, éppen olyanná válik, mint az állatok.
Ez a vers emiatt nyomatékosan kijelenti: kāma-kaśmala-cetasaḥ, Purañjana király tudatát megfertőzték a kéjes vágyak és a bűnös cselekedetek. Az előző versben az áll, hogy bár Purañjana fejlett tudattal rendelkezett, feleségével mégis egy puha ágyon heverészett. Ez arra utal, hogy túlságosan belebonyolódott a szexualitásba. A navaṁ vayaḥ szavak is fontosak a versben — az ember tizenhat éves korától harminc éves koráig tartó fiatal korára utalnak. Az életnek ez az a tizenhárom-tizenöt éve, amikor az ember nagyon erős az érzéki élvezetben. Amikor valaki eléri ezt a kort, azt gondolja, hogy soha nem ér véget az élete, és hogy örök érzéki élvezet vár rá, de „az idő és az ár senki fiára sem vár”. A fiatalság nagyon gyorsan elszáll. Aki azzal vesztegeti az idejét, hogy fiatalkorában bűnöket követ el, az nyomban elkeseredik és kijózanodik, amint a röpke fiatalságnak vége. Az ifjúkori anyagi örömök különösen annak jelentenek élvezetet, aki nem kapott lelki nevelést. Ha valakit csupán a testi életfelfogás alapján neveltek, csalódás lesz az élete, mert a testi érzéki örömöknek negyven éven belül vége szakad. Negyven éves kora után kiábrándul az életből, mert nincsen lelki tudása. Az ilyen ember számára a fiatalság egy fél pillanat alatt elmúlik. Purañjana király öröme, hogy feleségével heverészett, nagyon gyorsan véget ért.
Kāma-kaśmala-cetasaḥ arra is utal, hogy az emberi létformában a természet törvényei nem engedik meg az érzékek korlátlan élvezetét. Ha valaki korlátlanul élvezi az érzékeit, bűnös életet él. Az állatok nem szegik meg a természet törvényeit. Például az év bizonyos hónapjaiban az állatokban nagyon erős a nemi ösztön. Az oroszlán nagyon hatalmas állat. Húsevő, és rendkívül erős, mégis egy évben csak egyszer párzik. A vallás elvei korlátokhoz kötik az embert: havonta csak egyszer éljen nemi életet, a feleség menstruációs időszaka után, ha pedig a feleség terhes, akkor egyáltalán nem szabad nemi életet élnie. Ez a törvény az emberi lények számára. A férfiaknak megengedett, hogy egynél több feleségük legyen, mert a feleségük terhessége idején nem élhetnek szexuális életet. Ha ilyenkor nemi életet akarnak élni, egy másik feleségükhöz fordulhatnak, aki nem terhes. Ezeket a törvényeket a Manu-saṁhitā és más szentírások is megemlítik.
Ezek a törvények és szentírások az emberi lények számára íródtak, ezért ha valaki megszegi ezeket, bűnt követ el. Az érzékek korlátlan élvezete eszerint bűnös cselekedet. A szabályozatlan nemi élet az a nemi élet, ami megszegi a szentírásokban előírt törvényeket. Ha valaki megszegi a szentírások, azaz a Védák törvényeit, bűnös tettet követ el, s aki bűnös tettet követ el, az nem változtathat a tudatán. Valódi feladatunk az, hogy tudatunkat a kaśmaláról, bűnös tudatról felemeljük Kṛṣṇáig, a legfelsőbb tisztáig. A Bhagavad-gītā megerősíti (paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān): Kṛṣṇa a legtisztább, s ha az anyagi élvezet helyett tudatunkat Rá irányítjuk, akkor megtisztulunk. Ezt a folyamatot ajánlja az Úr Caitanya Mahāprabhu: ceto-darpaṇa-mārjanam, ez a szív tükrének tisztítása.