HU/SB 4.28.12
12. VERS
- tasyāṁ sandahyamānāyāṁ
- sapauraḥ saparicchadaḥ
- kauṭumbikaḥ kuṭumbinyā
- upātapyata sānvayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasyām—amikor az a város; sandahyamānāyām—lángolt; sa-pauraḥ—minden polgárral együtt; sa-paricchadaḥ—valamennyi szolgával és követővel együtt; kauṭumbikaḥ—a király, akinek oly sok rokona volt; kuṭumbinyā—feleségével együtt; upātapyata—szenvedni kezdett a tűz hevétől; sa-anvayaḥ—leszármazottaival együtt.
FORDÍTÁS
Amikor a város lángba borult, a király minden alattvalóját és szolgáját, a hozzátartozókkal, fiakkal, unokákkal, feleségekkel és a többi rokonnal együtt tűz vette körül. Purañjana király nagyon boldogtalan volt.
MAGYARÁZAT
A testnek sok része van — az érzékek, a végtagok, a bőr, az izmok, a vér, a velő stb. —, melyeket ez a vers képletesen fiaknak, unokáknak, polgároknak és védenceknek nevez. Amikor a viṣṇu-jvāra megtámadja a testet, a tűz olyan hevessé válik, hogy az élőlény néha kómába esik. Ez azt jelenti, hogy a test akkora fájdalomnak van kitéve, hogy az ember elveszti a tudatát, s nem érzi többé a testét érő szenvedéseket. Valójában az élőlény annyira gyámoltalanná válik a halálakor, hogy annak ellenére, hogy nem akarja, kénytelen elhagyni a testét, s egy másikba távozni. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az emberek a tudomány fejlődésének segítségével javíthatnak az ideiglenes életkörülményeken, ám a születés, az öregség, a betegség és a halál gyötrelmeit nem kerülhetik el. Ezek a dolgok az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt állnak, az anyagi természet közvetítésén keresztül. Az ostoba ember nem értheti meg ezt az egyszerű tényt. Mostanában az emberek nagyon szeretnének olajat találni az óceán közepén. Nagyon szeretnének gondoskodni a jövő olajkészletéről, de annak érdekében, hogy a születés, az öregség, a betegség és a halál jelentette körülményeken javítsanak, semmi erőfeszítést sem tesznek. Így aki tudatlanságban él, és nem tud semmit a következő életéről, az kétségtelenül minden tettében kudarcot vall.