HU/SB 4.28.52


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


52. VERS

brāhmaṇa uvāca
kā tvaṁ kasyāsi ko vāyaṁ
śayāno yasya śocasi
jānāsi kiṁ sakhāyaṁ māṁ
yenāgre vicacartha ha


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brāhmaṇaḥ uvāca—a bölcs brāhmaṇa így szólt; —aki; tvam—te; kasya—kié; asi—vagy; kaḥ—ki; —vagy; ayam—ez az ember; śayānaḥ—fekszik; yasya—akiért; śocasi—bánkódsz; jānāsi kim—ismered-e; sakhāyam—barátot; mām—Engem; yena—akivel; agre—korábban; vicacartha—beszéltél; ha—bizonyára.


FORDÍTÁS

A brāhmaṇa kérdezősködni kezdett: Ki vagy? Kinek a felesége és kinek a lánya vagy? Ki az a férfi, aki itt fekszik? Úgy látom, e miatt a halott test miatt bánkódsz. Nem ismersz meg? Örök barátod vagyok. Talán emlékszel rá, hogy a múltban sokszor beszéltél Velem.


MAGYARÁZAT

Amikor valakinek meghal egy rokona, természetes módon megmutatkoznak rajta a lemondás jegyei. A mindenki szívében jelen lévő Felsőlélekkel csak akkor beszélhet az ember, amikor teljesen megszabadult az anyagi ragaszkodás szennyétől. Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájában, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről, pedig mint utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében.

A brāhmaṇa kérdésére, hogy ki a földön fekvő férfi, az asszony azt válaszolta, hogy a lelki tanítómestere, s hogy nem tudja, mitévő legyen nélküle. Ilyen esetben    —    feltéve hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követésétől megtisztult a szíve    —    megjelenik a Felsőlélek. Az őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja (CC Madhya 19.151). Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti. A Felsőlélek örökké az élőlény barátja, és örökké vele marad. Mindig kész volt segíteni az élőlénynek, már az anyagi világ teremtése előtt is. Ezért a vers azt mondja: yenāgre vicacartha. Az agre szó azt jelenti: „a teremtés előtt”. A Felsőlélek már a teremtés előtt is az élőlény társa volt.