HU/SB 4.28.64
64. VERS
- evaṁ sa mānaso haṁso
- haṁsena pratibodhitaḥ
- sva-sthas tad-vyabhicāreṇa
- naṣṭām āpa punaḥ smṛtim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; saḥ—ő (az egyéni lélek); mānasaḥ—együtt élve a szívben; haṁsaḥ—mint a hattyú; haṁsena—a másik hattyú által; pratibodhitaḥ—tanítva; sva-sthaḥ—önmegvalósított; tat-vyabhicāreṇa—azzal, hogy elszakadt a Felsőlélektől; naṣṭām—ami elveszett; āpa—visszanyeri; punaḥ—ismét; smṛtim—valódi emlékezetét.
FORDÍTÁS
A két hattyú együtt él a szívben. Amikor az egyik hattyú utasításokat kap a másiktól, akkor eredeti helyzetében van. Ez azt jelenti, hogy visszanyeri eredeti Kṛṣṇa-tudatát, melyet az anyaghoz való vonzódása következtében veszített el.
MAGYARÁZAT
A vers egyértelműen kijelenti: haṁso haṁsena pratibodhitaḥ. Az egyéni lelket és a Felsőlelket hattyúkhoz (haṁsa) hasonlítják, mert fehérek, szennyezetlenek. Az egyik hattyú azonban felsőbbrendű, a másik irányítója. Amikor az alárendelt hattyú nincs a másik hattyúval, vonzódni kezd az anyagi élvezethez, és ez okozza a leesését. Amikor hallja a másik hattyú utasításait, akkor megérti valódi helyzetét, és ismét eredeti tudatára ébred. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa azért száll alá (avatāra), hogy megmentse a bhaktáit, megölje a démonokat, és a Bhagavad-gītā formájában magasztos utasításokat is adjon. Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell megértenie a helyzetét, mert a Bhagavad-gītā szavainak megértéséhez nem elegendőek csupán az akadémikus képességek. Az embernek egy megvalósított lélektől kell tanulnia a Bhagavad-gītāt.
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” (BG 4.34)
Az embernek választania kell egy hiteles lelki tanítómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellemmel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő felsőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, akkor elveszíti józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra visszakerülhet felszabadult helyzetébe. Ezeket a verseket Śrīla Nārada Muni beszéli el azzal a céllal, hogy felébressze a tudatunkat. Az élőlény és a Felsőlélek ugyan természetüket tekintve egyek, az egyéni léleknek azonban követnie kell a Felsőlélek utasítását. Ezt jelenti a felszabadult állapot.