HU/SB 4.29.29
29. VERS
- kvacit pumān kvacic ca strī
- kvacin nobhayam andha-dhīḥ
- devo manuṣyas tiryag vā
- yathā-karma-guṇaṁ bhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; pumān—férfi; kvacit—néha; ca—is; strī—nő; kvacit—néha; na—nem; ubhayam—mindkettő; andha—vak; dhīḥ—ő, akinek az intelligenciája; devaḥ—félisten; manuṣyaḥ—emberi lény; tiryak—madár, vadállat stb.; vā—vagy; yathā—szerint; karma—cselekedetek; guṇam—a kötőerők; bhavaḥ—születés.
FORDÍTÁS
Az anyagi természetben a tudatlanság kötőerejével fedve az élőlény néha hím, néha nőnemű, néha eunuch, néha emberi lény, néha félisten, néha madár, néha más állat és így tovább. Így vándorol az anyagi világban. E különféle testeket a természet kötőerőinek hatására végrehajtott tettei miatt kell elfogadnia.
MAGYARÁZAT
Az élőlény valójában az Úr szerves része, ezért természetét tekintve lelki, és sohasem anyagi. Anyagi felfogása csupán tévedés, melyet a feledékenység okoz, és ő maga éppen olyan sugárzó, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A nap és a napfény egyaránt ragyogóak. Az Úr olyan, mint az egész fénylő nap, az élőlények pedig olyanok, mint a nap parányi részecskéi, amelyek a mindent átható napfényt alkotják. Amikor ezeket a parányi részecskéket māyā felhője takarja el, nem képesek ragyogni többé. Ha māyā felhője elvonul, a részecskék ismét ragyogni és fényleni kezdenek. Amikor az élőlényt a māyā tudatlansága, azaz a sötétség fedi be, nem értheti meg kapcsolatát a Legfelsőbb Istennel. Ám ha valahogy az Úr színe elé kerül, ugyanolyan ragyogónak látja magát, mint a Legfelsőbb Urat, noha nem olyan hatalmas, mint Ő. Az élőlény utánozni akarja a Legfelsőbb Urat, ezért māyā befedi. Nem utánozhatjuk az Urat, és a legfelsőbb élvezővé sem válhatunk — ez nem lehetséges. Ha azt gondoljuk, hogy mindez lehetséges, akkor māyā feltételekhez köt bennünket. Így tehát az élőlény azért kerül fogságba māyā börtönében, mert elfeledi kapcsolatát a Legfelsőbb Úrral.
Māyā hatása alatt az élőlény éppen olyanná válik, mintha egy szellem szállta volna meg. Az ilyen ember mindenféle képtelenséget beszél. Amikor az élőlényt befedi māyā hatása, akkor úgynevezett tudós, filozófus, politikus vagy szocialista lesz belőle, és minden pillanatban új tervekkel áll elő az emberi társadalom megsegítése érdekében. Ezek a tervek azonban végső soron mind kudarca ítéltettek, mert illuzórikusak. Az élőlény megfeledkezik helyzetéről, arról, hogy az Úr örök szolgája, s ehelyett māyā szolgálatába szegődik. Mindenképpen szolga marad azonban. Szerencsétlenségére elfelejti a Legfelsőbb Úrral fennálló valódi kapcsolatát, s így māyā szolgája lesz. Māyā szolgájaként néha király lesz, néha egy egyszerű polgár, néha brāhmaṇa vagy śūdra és így tovább. Néha boldog vagy jómódú ember, máskor pedig egy apró rovar. Néha a mennyországban van, máskor pedig a pokolban. Néha félisten, máskor démon. Néha szolga, máskor pedig úr. Így vándorol szerte az univerzumban, és csak akkor képes megérteni valódi, örök helyzetét, ha kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezután megundorodik az anyagi léttől, majd teljes Kṛṣṇa-tudatban megbánja a múltban az anyagi létben szerzett tapasztalatait. Ez a bűnbánat nagyon hasznos, mert megtisztítja az élőlényt az anyagi, feltételekhez kötött léttől. Ezek után imádkozik az Úrhoz, hogy fogadja szolgálatába, s akkor Kṛṣṇa megígéri neki, hogy kiszabadítja māyā karmaiból. Az Úr Kṛṣṇa elmagyarázza ezt a Bhagavad-gītāban (BG 7.14):
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”
Csakis Kṛṣṇa kegyéből szabadulhat ki az élőlény māyā karmai közül. Elmebeli spekuláció vagy más cselekedetek segítségével ez nem lehetséges. Amikor az élőlény Kṛṣṇa kegyéből megérti valódi helyzetét, akkor mindig szilárd marad a Kṛṣṇa-tudatban, és ennek megfelelően cselekszik. Így aztán lassanként teljesen kiszabadul māyā karmai közül. Ha erős a Kṛṣṇa-tudatban, akkor māyā egy ujjal sem nyúlhat hozzá. Ily módon a Kṛṣṇa-tudatú bhakták társaságában az élőlény megszabadulhat az anyagi lét szennyétől. Ezzel kapcsolatban Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī a következőt mondta:
- tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana
- māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa
„Az élőlény Kṛṣṇa-tudatú állapotában odaadó szolgálatot végez a lelki tanítómester útmutatása szerint. Így kiszabadul māyā karmai közül, és menedéket keres az Úr Kṛṣṇa lótuszlábai alatt.” (Cc. Madhya 22.25)