HU/SB 4.29.47
47. VERS
- tasmāt karmasu barhiṣmann
- ajñānād artha-kāśiṣu
- mārtha-dṛṣṭiṁ kṛthāḥ śrotra-
- sparśiṣv aspṛṣṭa-vastuṣu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; karmasu—gyümölcsöző cselekedetekben; barhiṣman—ó, Prācīnabarhiṣat király; ajñānāt—tudatlanságból; artha-kāśiṣu—a csillogó anyagi eredményben; mā—soha; artha-dṛṣṭim—az élet céljának tekinteni; kṛthāḥ—tedd; śrotra-sparśiṣu—kellemes a fülnek; aspṛṣṭa—anélkül, hogy érintené; vastuṣu—valódi érdek.
FORDÍTÁS
Kedves Barhiṣmān király! Soha ne kezdj tudatlanságból védikus ceremóniákba vagy gyümölcsöző cselekedetekbe, amelyekről talán öröm hallani, s úgy tűnhet, az ember érdekét szolgálják! Ne tekintsd ezeket soha az élet végső céljának!
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 2.42-43) így ír:
- yām imāṁ puṣpitāṁ vācaṁ
- pravadanty avipaścitaḥ
- veda-vāda-ratāḥ pārtha
- nānyad astīti vādinaḥ
- kāmātmānaḥ svarga-parā
- janma-karma-phala-pradām
- kriyā-viśeṣa-bahulāṁ
- bhogaiśvarya-gatiṁ prati
„A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.”
Az emberek általában nagyon vonzódnak a védikus ceremóniákban engedélyezett gyümölcsöző cselekedetekhez. Bizonyára vannak olyanok, akik szeretnének Barhiṣmān királyhoz hasonlóan nagy áldozatok végezni, hogy ezzel a mennyei bolygókra emelkedjenek. Śrī Nārada Muni azt akarta, hogy Barhiṣmān király hagyjon fel az efféle gyümölcsöző tettekkel, ezért most nyíltan megmondja neki: „Ne törődj az ilyen ideiglenes áldásokkal!” A modern civilizáció embereit rendkívül érdekli, hogyan tudnák a tudomány eszközeivel kizsákmányolni az anyagi természet kincseit, s ezt ráadásul fejlődésnek nevezik. Ez azonban nem igazi fejlődés — egyszerűen csak kellemes róla hallani. E kitalált módszerek alapján ugyan fejlődünk, ám ezzel egy időben elfelejtjük valódi célunkat. Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt mondja: jaḍa-vidyā yata māyāra vaibhava tomāra bhajane bādhā. „Az anyagi tanulmányok nem mások, mint māyā csillogása, mert akadályozzák a lelki fejlődést.”
Akár ezen a bolygón, akár egy másikon, az élet átmeneti kényelmeit egyaránt illuzórikusnak kell tartanunk, mert nincsenek kapcsolatban az élet valódi céljával. Az élet valódi célja az, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Az emberek nem ismerik az élet igazi célját, ezért vagy a durva materialista tettekhez, vagy a szertartások végzéséhez fordulnak. Barhiṣmān királyt ebben a versben Nārada Muni megkéri, hogy ne kötődjön az efféle cselekedetekhez. A Védákban az áll, hogy az élet igazi célja az áldozatok bemutatása. Az indiai társadalomban az ārya-samājistákként ismert réteg túl nagy hangsúlyt fektet a Védáknak arra részére, amelyek az áldozatokat ajánlják. Ez a vers azonban arra utal, hogy ezeket az áldozatokat illuzórikusnak kell tekintenünk. Az emberi élet célja Isten megvalósítása, vagyis a Kṛṣṇa-tudat kell hogy legyen. Természetesen a védikus ceremóniák nagyon látványosak, és jól esik hallani róluk, de nem segítenek az élet valódi céljának elérésében.