HU/SB 4.29.51
51. VERS
- sa vai priyatamaś cātmā
- yato na bhayam aṇv api
- iti veda sa vai vidvān
- yo vidvān sa gurur hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; vai—bizonyára; priya-tamaḥ—a legkedvesebb; ca—is; ātmā—Felsőlélek; yataḥ—akitől; na—soha; bhayam—félelem; aṇu—kicsi; api—akár; iti—így; veda—(aki) tudja; saḥ—ő; vai—bizonyára; vidvān—művelt; yaḥ—ő, aki; vidvān—művelt; saḥ—ő; guruḥ—lelki tanítómester; hariḥ—nem különbözik az Úrtól.
FORDÍTÁS
Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a titkot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem különbözik Kṛṣṇától.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor yaḥ priya eva tasya). Ez azt jelenti, hogy a Felsőlélek és az egyéni lélek egyaránt nagyon kedves mindenki számára. Mindenki szereti magát, és amikor fejlettebbé válik, akkor a Felsőlelket is szereti. Egy önmegvalósított lélek senki más imádatát nem javasolja, csakis a Felsőlélekét. Tudja, hogy könnyebb az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádni, mint a félisteneket a kéj és az anyagi élvezetre irányuló vágy hatása alatt. Egy bhakta ezért mindig elmélyed az Úr szerető odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:
- ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro
- mantra-tantra-viśāradaḥ
- avaiṣṇavo gurur na syād
- vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ
„Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt kötelességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellenben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.” Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr tiszta bhaktája. Aki az odaadó szolgálat fenti leírása alapján lelki tanítómester, arra úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyisége. A versben szereplő szavak (gurur hariḥ) értelmében egy hiteles lelki tanítómester tanácsát kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómesternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri. Az Úr ilyen bensőséges bhaktáját imádnunk kell.