HU/SB 4.29.67
67. VERS
- adṛṣṭam aśrutaṁ cātra
- kvacin manasi dṛśyate
- yathā tathānumantavyaṁ
- deśa-kāla-kriyāśrayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adṛṣṭam—sohasem tapasztalt; aśrutam—sohasem hallott; ca—és; atra—ebben az életben; kvacit—valamikor; manasi—az elmében; dṛśyate—látható; yathā—mint; tathā—szerint; anumantavyam—meg kell érteni; deśa—hely; kāla—idő; kriyā—cselekedet; āśrayam—függ tőle.
FORDÍTÁS
Álmunkban néha látunk valamit, amit sohasem tapasztaltunk, és amiről hallomásunk sem volt ebben az életben. Ezek azonban mind olyan esetek, amelyekről máskor, máshol és más körülmények között már egyszer tapasztalatot szereztünk.
MAGYARÁZAT
Az előző vers elmagyarázta, hogy álmunkban azt látjuk, amit napközben tapasztalunk. Miért álmodunk akkor néha olyasmiről, amiről sohasem hallottunk, és amit sohasem láttunk ebben az életünkben? Ez a vers kijelenti, hogy talán ebben az életünkben nem volt még tapasztalatunk ezekről a dolgokról, ám az előzőekben lehetett. Az idő és a körülmények hatására ezek összekapcsolódnak, s így álmunkban olyan csodálatos dolgokat láthatunk, amit azelőtt sohasem tapasztaltunk. Előfordulhat például, hogy egy óceánt látunk egy hegycsúcson, vagy azt látjuk, hogy az óceán kiszáradt. Mindez csupán a különböző tapasztalatok keveredése az időben és a térben. Láthatunk egy aranyhegyet, és ez azért történik, mert egymástól függetlenül láttunk már aranyat is és hegyeket is, ám álmunkban illúzióban vagyunk, és így összekapcsoljuk ezeket az egymástól független dolgokat. Emiatt láthatunk aranyhegyeket vagy fényes nappal csillagokat. Mindezek tehát csak az elme szüleményei, noha más körülmények között már tapasztaltuk őket. Most csupán összekapcsolódtak egy álomban. A következő vers további magyarázatot ad erről.