HU/SB 4.29.69
69. VERS
- sattvaika-niṣṭhe manasi
- bhagavat-pārśva-vartini
- tamaś candramasīvedam
- uparajyāvabhāsate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sattva-eka-niṣṭhe—teljes Kṛṣṇa-tudatban; manasi—az elmében; bhagavat—az Istenség Legfelsőbb Személyiségével; pārśva-vartini—mivel állandóan társul; tamaḥ—a sötét bolygó; candramasi—a holdon; iva—mint; idam—ez a kozmikus megnyilvánulás; uparajya—mivel kapcsolatban van; avabhāsate—megnyilvánul.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a bhakta állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségével van, olyan elmeállapotban, amelyben pontosan úgy láthatja a kozmikus megnyilvánulást, ahogyan az Istenség Legfelsőbb Személyisége látja. Ez nem mindig lehetséges, de éppen úgy nyilvánul meg, mint a Rāhuként ismert sötét bolygó, amely a telihold idején látható.
MAGYARÁZAT
Az előző vers leírta, hogy az elme szintjén létező vágyak egymás után nyilvánulnak meg. Néha azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége legfelsőbb akaratából az egész raktár egyszerre válik láthatóvá. A Brahma-saṁhitā (5.54) azt írja, hogy karmāṇi nirdahati kintu ca bhakti-bhājām. Amikor valaki teljesen elmélyed a Kṛṣṇa-tudatban, akkor anyagi vágyainak halmaza megfogyatkozik, és vágyai többé nem hoznak gyümölcsöt durva testek formájában. Ehelyett a magunkban hordozott vágyak az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből láthatóvá válnak az elme síkján.
Ezzel kapcsolatban a telihold előtt látható sötétségről, a holdfogyatkozásról azt a magyarázatot is adhatjuk, hogy az egy másik bolygó, a Rāhu. A védikus csillagászat elfogadja a láthatatlan Rāhu bolygó létét. Néha teljes holdfényben a Rāhu bolygó láthatóvá válik, s ilyenkor kiderül, hogy valahol a Hold pályájának közelében helyezkedik el. Lehetséges, hogy a modern holdutazók a Rāhu bolygó miatt nem járnak sikerrel. Egyszóval azok, akik a Holdra igyekeznek, valójában ezt a láthatatlan Rāhu bolygót érik el. Valójában nem a Holdra jutnak, hanem a Rāhu bolygóra, és miután megérkeztek, visszajönnek. A tárgyra visszatérve elmondhatjuk, hogy az élőlényeknek rendkívül sok és határtalan vágya van az anyagi élvezetre, és mindaddig az egyik durva testből a másikba kell vándorolnia, amíg e vágyak ki nem merülnek.
Egyetlen élőlény sem szabadulhat a születés és halál körforgásából, ha nem kezdi el a Kṛṣṇa-tudatot. Éppen ezért ez a vers egyértelműen kijelenti (sattvaika-niṣṭhe), hogy amikor az ember teljesen elmélyed a Kṛṣṇa-tudatban, egy csapásra megszabadul a múltbeli és az eljövendő elmebeli vágyaktól. A Legfelsőbb Úr kegyéből aztán egyidejűleg minden megnyilvánul az elmében. Ezzel kapcsolatban Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt a példát említi, amikor Yaśodā mama az egész kozmikus megnyilvánulást megpillantotta az Úr Kṛṣṇa szájában. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből Yaśodā mama az összes univerzumot és bolygót látta Kṛṣṇa szájában. Hasonló módon az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa kegyéből az, aki Kṛṣṇa-tudatú, egyszerre láthatja összes szunnyadó vágyát, és véget vethet minden jövőbeli vándorlásának. Ezt a lehetőséget főként azért kapják a bhakták, hogy minden akadály elháruljon az útjukból, és hazatérhessenek, vissza Istenhez.
Ezzel magyarázatot kaptunk arra, miért látunk olyan dolgokat, amiket nem tapasztaltunk ebben az életünkben. Amit látunk, az egy jövőbeli durva test kifejeződése vagy az elménk már elraktározta. Mivel azoknak, akik Kṛṣṇa-tudatúak, a jövőben nem kell egy durva testbe kerülniük, az elméjükbe vésődött vágyaik álmukban válnak valóra. Ezért néha olyan dolgokról álmodunk, amiket sohasem tapasztaltunk ebben az életünkben.