HU/SB 4.3.3
3. VERS
- iṣṭvā sa vājapeyena
- brahmiṣṭhān abhibhūya ca
- bṛhaspati-savaṁ nāma
- samārebhe kratūttamam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iṣṭvā—miután bemutatta; saḥ—ő (Dakṣa); vājapeyena—egy vājapeya áldozattal; brahmiṣṭhān—Śiva és követői; abhibhūya—elhanyagolva; ca—és; bṛhaspati-savam—a bṛhaspati-sava; nāma—hívják; samārebhe—elkezdte; kratu-uttamam—a legjobb áldozat.
FORDÍTÁS
Dakṣa a vājapeyának nevezett áldozat bemutatásához látott, s tökéletesen bízott benne, hogy az Úr Brahmā támogatni fogja. Aztán bemutatott egy másik nagy áldozatot is, amit bṛhaspati-savának hívnak.
MAGYARÁZAT
A Védák előírják, hogy a bṛhaspati-sava áldozat előtt a vājapeya elnevezésű áldozatot kell bemutatni. Dakṣa azonban az áldozatok bemutatása során egy olyan kiváló bhaktát hagyott figyelmen kívül, mint az Úr Śiva. A védikus szentírások szerint a félisteneknek részt kell venniük a yajñákon, és részesülniük kell a felajánlásokból, ám Dakṣa nem akarta meghívni őket. Minden áldozatnak az a célja, hogy elégedetté tegye az Úr Viṣṇut, de az Úr Viṣṇuhoz bhaktái is mind hozzátartoznak. Brahmā, az Úr Śiva és a többi félisten valamennyien az Úr Viṣṇu engedelmes szolgái, ezért nélkülük az Úr Viṣṇu sohasem elégedett. Dakṣa azonban hatalmától megrészegülve meg akarta fosztani az Úr Brahmāt és az Úr Śivát attól, hogy részt vegyenek az áldozati szertartáson, mert azt gondolta, hogy ha Viṣṇunak örömet okoz, akkor nincs szükség arra, hogy követőit is elégedetté tegye. Ez azonban nem így van. Viṣṇu azt akarja, hogy először a követői legyenek elégedettek. Az Úr Kṛṣṇa kijelenti: mad-bhakta-pūjā-bhyadhikā (SB 11.19.21). „Bhaktáimat imádni jobb, mint Engem imádni.” A Śiva Purāṇában szintén az áll, hogy az imádat legjobb formája, ha Viṣṇunak teszünk felajánlásokat, de ha Kṛṣṇa bhaktáit imádjuk, az még ennél is jobb. Így aztán Dakṣának az a döntése, hogy nem hívja meg az Úr Śivát az áldozatokra, nem volt helyénvaló.