HU/SB 4.3: Az Úr Siva és Sati beszélgetése
4.3.1. vers: Maitreya folytatta: Após és veje, Dakṣa és az Úr Śiva között hosszú ideig nem enyhült a feszültség.
4.3.2. vers: Dakṣát végtelenül felfuvalkodottá tette, amikor az Úr Brahmā őt jelölte ki, hogy legyen a prajāpatiknak, a népesség ősnemzőinek a vezére.
4.3.3. vers: Dakṣa a vājapeyának nevezett áldozat bemutatásához látott, s tökéletesen bízott benne, hogy az Úr Brahmā támogatni fogja. Aztán bemutatott egy másik nagy áldozatot is, amit bṛhaspati-savának hívnak.
4.3.4. vers: Az áldozatra számtalan brahmarṣi, nagy bölcs, ősi félisten és más félisten érkezett az univerzum minden tájáról, csodálatosan felékesített feleségeik kíséretében.
4.3.5-7. vers: Az erényes Satī, Dakṣa leánya meghallotta, hogy a mennyek lakói az égen repülve apja hatalmas áldozati szertartásáról beszélgetnek. Amikor látta, hogy ragyogó szemű, gyönyörű feleségeik minden irányból otthona felé közelednek, és csodálatos ruhákba öltözve, fülbevalókkal, medálos nyakláncokkal felékszerezve az áldozatra sietnek, nagy aggodalmában férjéhez, a bhūták urához sietett, s így szólt:
4.3.8. vers: Satī így szólt: Kedves Uram, Śiva! Apósod nagy áldozatokat mutat be, amelyen meghívására valamennyi félisten megjelenik. Ha akarod, mi is elmehetünk!
4.3.9. vers: Úgy hiszem, nővéreim mind elmentek erre a nagy áldozati szertartásra férjeikkel együtt, hogy találkozzanak rokonaikkal. Én is szeretném felékesíteni magam az apámtól kapott ékszerekkel, és én is el szeretnék menni veled, hogy részt vegyek ezen a találkozón!
4.3.10. vers: Nővéreim és anyám nővérei minden bizonnyal ott vannak férjeikkel és a többi kedves rokonommal együtt. Ha elmennék, láthatnám őket, láthatnám a lobogó zászlókat és a nagy bölcsek bemutatta áldozatot is. Kedves férjem! Nagyon szeretnék odamenni!
4.3.11. vers: Ez a megnyilvánult világmindenség a három anyagi kötőerő kölcsönhatásának, azaz a Legfelsőbb Úr külső energiájának csodálatos teremtése. Ezt az igazságot te teljességében ismered, én azonban csak egy szegény nő vagyok, s ahogy magad is tudod, nem vagyok tisztában az igazsággal. Ezért még egyszer látni szeretném a helyet, ahol születtem.
4.3.12. vers: Ó, születetlen, ó, kéktorkú! Nemcsak rokonaim, de férjeik és barátaik kíséretében más nők is odamennek szép ruhába öltözve, felékszerezve. Nézd csak, milyen csodálatossá varázsolták az eget fehér repülőik rajai!
4.3.13. vers: Ó, legkiválóbb félisten! Hogyne zavarná meg egy leány testét, amikor azt hallja, hogy apja házában ünnepelnek? Lehet, hogy arra gondolsz, hogy nem hívtak meg oda, de ha valaki meghívás nélkül látogat el barátjának, férjének, lelki tanítómesterének vagy apjának a házába, abban semmi kivetnivaló nincs.
4.3.14. vers: Ó, halhatatlan Śiva! Kérlek, légy kegyes hozzám, s teljesítsd vágyamat! Tested feleként fogadtál el, ezért kérlek, légy kegyes, és teljesítsd óhajom!
4.3.15. vers: Maitreya, a nagy bölcs így szólt: Az Úr Śiva, a Kailāsa-hegy megszabadítója mosolyogva válaszolt, amikor kedves felesége ekképpen szólt hozzá. Ezzel egy időben azonban visszaemlékezett Dakṣa rosszindulatú, szívet fájdító szavaira is, amelyeket az univerzum védelmezői előtt mondott.
4.3.16. vers: A nagy úr válaszolt: Kedves gyönyörű feleségem! Azt mondtad, az ember meghívás nélkül elmehet barátja házába, s ez igaz, de csakis akkor, ha az a barát a testi azonosítás alapján nem talál hibát a vendégben, s nem lesz dühös rá emiatt.
4.3.17. vers: Noha a hat tulajdonság, a műveltség, a lemondás, a gazdagság, a szépség, a fiatalság és az előkelő származás a legkiválóbbakat jellemzi, ha valaki büszke arra, hogy rendelkezik velük, azt ez a büszkeség vakká teszi, s így józan eszét elveszítve többé nem képes felismerni a nagy személyiségek dicsőségét.
4.3.18. vers: Senki se lépjen más házába — még akkor sem, ha azt gondolja, hogy az a rokona vagy a barátja —, ha a házigazda elméje zavart, s felvont szemöldökkel, dühtől égő szemmel néz vendégére.
4.3.19. vers: Az Úr Śiva folytatta: Ha valakit az ellenség nyilai találnak el, nem érez olyan fájdalmat, mint amikor egy rokon kegyetlen szavai sebzik meg, mert az ilyen fájdalom éjjel és nappal szakadatlanul égeti a szívét.
4.3.20. vers: Kedves fehér bőrű feleségem! Mindenki tudja, hogy számtalan leánya közül te vagy Dakṣa kedvence, házában mégsem fogadnak majd tisztelettel, mert az én feleségem vagy, s bánni fogod, hogy kapcsolatban állsz velem.
4.3.21. vers: Akit a hamis ego vezérel, s így elméje és teste mindig szenved, az képtelen elviselni az önmegvalósított ember gazdagságát. Mivel nem tud az önmegvalósítás síkjára emelkedni, éppúgy irigy az ilyen emberekre, ahogyan a démonok is irigyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.
4.3.22. vers: Kedves fiatal feleségem! A barátok és rokonok valóban kölcsönösen üdvözlik egymást azzal, hogy felállnak, köszöntik egymást és hódolatukat ajánlják. Ám azok, akik a transzcendentális síkra emelkedtek, intelligensek, s tiszteletüket a testben lakozó Felsőléleknek ajánlják, nem pedig annak a személynek, aki a testtel azonosítja magát.
4.3.23. vers: Tiszta Kṛṣṇa-tudatban örökké hódolatomat ajánlom az Úr Vāsudevának. A Kṛṣṇa-tudat mindig tiszta tudat, amelyben az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva leplezetlenül tárul fel az ember előtt.
4.3.24. vers: Ne menj hát el apádhoz még akkor sem, ha tested tőle származik, mert követőivel együtt irigy rám! Ó, legimádandóbb! Irigységből durva szavakkal sértett meg engem, noha ártatlan vagyok.
4.3.25. vers: Ha intelmem ellenére, szavaimra ügyet sem vetvén úgy döntesz, hogy elmész, a jövő nem sok jót hoz számodra. A legnagyobb tisztelet övez, és rokonod sértése nyomban a halállal lesz egyenlő számodra.