HU/SB 4.30.1
1. VERS
- vidura uvāca
- ye tvayābhihitā brahman
- sutāḥ prācīnabarhiṣaḥ
- te rudra-gītena hariṁ
- siddhim āpuḥ pratoṣya kām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca—Vidura mondta; ye—azok, akikről; tvayā—te; abhihitāḥ—beszéltél; brahman—ó, brāhmaṇa; sutāḥ—fiai; prācīnabarhiṣaḥ—Prācīnabarhi királynak; te—mindannyian; rudra-gītena—az Úr Śiva dala által; harim—az Urat; siddhim—sikert; āpuḥ—elérték; pratoṣya—elégedetté téve; kām—mit.
FORDÍTÁS
Vidura megkérdezte Maitreyától: Ó, brāhmaṇa! Korábban beszéltél Prācīnabarhi fiairól, és elmondtad nekem, hogy elégedetté tették az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az Úr Śiva dalának éneklésével. Mit értek el ezzel?
MAGYARÁZAT
Elbeszélése elején Maitreya Ṛṣi beszélt Prācīnabarhi király fiainak cselekedeteiről. Prācīnabarhi király fiai egyszer egy hatalmas tó mellett haladtak el, ami szinte akkora volt, mint az óceán, s ott nagy szerencséjükre találkoztak az Úr Śivával. Megtanulták tőle, hogyan tehetik elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét annak a dalnak az eléneklésével, melyet az Úr Śiva költött. Nārada nem helyeselte azt a ragaszkodást, ami Prācīnabarhi királyt a gyümölcsöző cselekedetekhez fűzte, ezért Purañjana allegorikus történetén keresztül kegyesen tanítani kezdte. Vidura most ismét a király fiairól akart hallani, és különösen arra volt kíváncsi, hogy mit értek el azzal, hogy elégedetté tették az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nagyon fontosak a siddhim āpuḥ („elérték a tökéletességet”) szavak. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 7.3) azt mondja: manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye, sok-sok millió ember közül legfeljebb egy szeretné megtudni, hogyan érhetne el sikert a lelki életben. A Bhagavad-gītā (BG 8.15) a legfőbb sikerről is említést tesz:
- mām upetya punar janma
- duḥkhālayam aśāśvatam
- nāpnuvanti mahātmānaḥ
- saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
„Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfelsőbb tökéletességet.” Hogy mi ez a legfőbb tökéletesség? Ezt is elmagyarázza ez a vers. A legfőbb tökéletesség az, ha valaki hazatér, vissza Istenhez, hogy ne kelljen többé visszajönnie ebbe az anyagi világba, és egyik testből a másikba vándorolnia az anyagi létezés álmában. Az Úr Śiva kegyéből a Pracetāk valóban elérték a tökéletességet, és miután a legnagyobb anyagi élvezetben volt részük, hazatértek, vissza Istenhez. Maitreya most erről fog beszélni Vidurának.