HU/SB 4.30.18
18. VERS
- atha mayy anapāyinyā
- bhaktyā pakva-guṇāśayāḥ
- upayāsyatha mad-dhāma
- nirvidya nirayād ataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; mayi—Nekem; anapāyinyā—minden eltérés nélkül; bhaktyā—odaadó szolgálat által; pakva-guṇa—mentes az anyag szenynyétől; āśayāḥ—az elmétek; upayāsyatha—el fogjátok érni; mat-dhāma—az Én lakhelyem; nirvidya—mert teljesen közömbösek vagytok; nirayāt—az anyagi léthez; ataḥ—így.
FORDÍTÁS
Ezután hozzáláttok majd tiszta odaadó szolgálatomhoz, és megszabadultok minden anyagi szennytől. Teljesen közömbössé váltok majd minden olyan anyagi élvezet iránt, amelyben az úgynevezett mennyei bolygókon és a pokolbolygókon lehet része az embernek, s hazatértek, vissza Istenhez.
MAGYARÁZAT
Az Úr kegyéből a Pracetāk különleges lehetőségeket kaptak. Noha több millió évig élhetnek majd, hogy élvezzék az anyagi lehetőségeket, mégsem fognak letérni az Úr transzcendentális szerető szolgálatának útjáról. Teljes elmélyültségükben tökéletesen megszabadulnak majd minden anyagi ragaszkodástól. Az anyagi ragaszkodás rendkívül erős. A materialisták egyik életükben azzal foglalkoznak, hogy földet, pénzt, barátokat, társaságot, barátságot, szeretetet stb. szerezzenek, testük megsemmisülése után pedig a mennyei bolygókon akarják folytatni az élvezeteket. Ha azonban valaki odaadó szolgálatot végez, közömbössé válik minden anyagi élvezet és szenvedés iránt. Az anyagi világban azt tartják, hogy akik a felsőbb bolygórendszerekre emelkednek, azok minden lehetőséget megkapnak az anyagi élvezetre, míg akik az alacsonyabb bolygórendszerekbe süllyednek, azok pokoli körülmények között élnek. Egy bhakta azonban transzcendentálisan mind a mennyei, mind a pokoli körülmények fölött áll. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) a következőképpen írja le a bhakta helyzetét:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, és így a Brahman síkjára emelkedik.”
A bhakta mindig a Brahman síkján van, s nem törődik az anyagi boldogsággal és bánattal. Ha valaki megingathatatlanul végzi az odaadó szolgálatot, valamint mentes minden anyagi ragaszkodástól és nem szennyezik be a természet anyagi kötőerői, alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Noha a különleges áldás jóvoltából a Pracetāk évmilliókig élvezhetik majd az anyagi lehetőségeket, mégsem fognak ragaszkodni hozzájuk. Amikor anyagi élvezetüknek vége, eljutnak a lelki világba, és hazatérnek Istenhez.
A pakva-guṇāśayāḥ szónak különös jelentősége van, mert azt jelenti, hogy az odaadó szolgálat segítségével ellen lehet állni az anyagi természet három kötőereje hatásának. Amíg valaki az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt áll, nem térhet vissza Istenhez. Az írások érthetően elmagyarázzák, hogy az anyagi világban a Brahmalokától a pokolbolygókig nincs olyan bolygó, ami megfelelő hely lenne egy bhakta számára. Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām. Egy olyan vidék, ahol az emberre minden lépésnél veszély leselkedik, semmiképpen sem egy kellemes hely. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 8.16):
- ābrahma-bhuvanāl lokāḥ
- punar āvartino ’rjuna
- mām upetya tu kaunteya
- punar janma na vidyate
„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!”
Még annak sincs hát semmi haszna, ha valaki az anyagi univerzum legfelsőbb bolygójára, a Brahmalokára emelkedik. Ha azonban valamiképpen eljut az Úr hajlékára, onnan sohasem tér vissza többé az anyagi világba.