HU/SB 4.30.21
21. VERS
- maitreya uvāca
- evaṁ bruvāṇaṁ puruṣārtha-bhājanaṁ
- janārdanaṁ prāñjalayaḥ pracetasaḥ
- tad-darśana-dhvasta-tamo-rajo-malā
- girāgṛṇan gadgadayā suhṛttamam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; evam—így; bruvāṇam—szólván; puruṣa-artha—az élet végső céljáról; bhājanam—aki ad; jana-ardanam—aki eltávolít minden akadályt a bhakta útjából; prāñjalayaḥ—összetett kezekkel; pracetasaḥ—a Pracetā fivérek; tat—Őt; darśana—látva; dhvasta—eloszlott; tamaḥ—a sötétségnek; rajaḥ—a szenvedélynek; malāḥ—akinek a szennyeződése; girā—hangon; agṛṇan—imákat zengtek; gadgadayā—elcsukló; suhṛt-tamam—a legnagyobb barátnak.
FORDÍTÁS
A nagy szent, Maitreya így szólt: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége elhallgatott, a Pracetāk imákat kezdtek zengeni Neki. Az Úr ad meg minden sikert az életben, és Ő a legfelsőbb jótevő. Ő a legfelsőbb barát is, aki eltávolít minden szenvedést, amiben a bhaktának része van. A Pracetāk az eksztázistól elcsukló hangon imákat kezdtek zengeni Hozzá. Megtisztította őket az Úr jelenléte, aki ott állt velük szemben.
MAGYARÁZAT
Az Urat a vers puruṣārtha-bhājanamnak nevezi (jelentése: az, aki az élet végső céljának elérését adja). Minden sikert, amire az életben áhítozunk, az Úr kegyéből érhetünk el. A Pracetāk már megkapták az Úr kegyét, ezért az anyagi kötőerők többé nem szennyezhették be őket — úgy távoztak belőlük, ahogyan az éj sötétsége foszlik szerte nyomban, amikor felkel a nap. Az Úr megjelent előttük, ezért a rajas és a tamas anyagi kötőerők minden szennyeződése természetes módon teljesen eltűnt. Amikor egy tiszta bhakta a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekli, ő szintén mentes minden anyagi szennytől, mert az Úr neve és az Úr nem különböznek egymástól. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.17) kijelenti:
- śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
- puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
- hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
- vidhunoti suhṛt satām
„Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, aki Paramātmā [a Felsőlélek] mindenki szívében, s aki az őszinte bhakták jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.”
Az Úr szent neve Maga az Úr. Ha valaki énekli és hallja, megtisztul, s lassan minden anyagi szennyeződése eltűnik. A Pracetāk az Úr jelenlétének köszönhetően már megtisztultak, így aztán összetett kézzel illendő imákat tudtak mondani Neki. Amikor tehát a bhakták elkezdik az odaadó szolgálatot, nyomban felülemelkednek minden anyagi szennyeződésen. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). A bhakták elégedetlenek, amikor nem látják személyesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A Pracetāk boldogtalansága azonban szertefoszlott, amikor meglátták a személyesen jelen lévő Legfelsőbb Urat.