HU/SB 4.30.31
31. VERS
- varaṁ vṛṇīmahe ’thāpi
- nātha tvat parataḥ parāt
- na hy antas tvad-vibhūtīnāṁ
- so ’nanta iti gīyase
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
varam—áldás; vṛṇīmahe—imádkozni fogunk érte; atha api—ezért; nātha—ó, Urunk; tvat—Tőled; parataḥ parāt—a transzcendens felett; na—nem; hi—kétségtelenül; antaḥ—vége; tvat—Tiéd; vibhūtīnām—gazdagságnak; saḥ—Te; anantaḥ—végtelen; iti—így; gīyase—ünnepelt.
FORDÍTÁS
Kedves Urunk! Imádkozni fogunk az áldásodért, mert Te vagy a Legfelsőbb, aki fölötte állsz minden transzcendenciának, és mert fenséged nem ismer határokat, s ezért Ananta néven váltál híressé.
MAGYARÁZAT
Nem volt rá szükség, hogy a Pracetāk bármiféle áldást kérjenek a Legfelsőbb Úrtól, mert a bhakták megelégszenek pusztán az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétével. Dhruva Mahārāja szigorú lemondásokat és vezekléseket végzett, hogy megláthassa a Legfelsőbb Urat és áldást kapjon Tőle. Apja trónjára vágyott — vagy egy még emelkedettebb rangra —, de amikor meglátta a Legfelsőbb Urat a valóságban, mindent elfelejtett. „Kedves Uram, — mondta —, semmiféle áldást nem kívánok Tőled.” Ez jellemző egy bhaktára. A bhakták csak a Legfelsőbb Úr társaságára vágynak — legyenek akár ebben a világban, akár a következőben —, és arra, hogy szolgálhassák Őt. Ez a végső cél és a végső áldás a bhakták számára.
Az Úr arra kérte a Pracetākat, hogy kérjenek valami áldást Tőle, ők azonban azt mondták: „Milyen áldásért imádkozzunk Hozzád? Az Úr korlátlan, és áldása is korlátlan.” Ez azt jelenti, hogy ha valaki áldást kér, korlátlan áldást kell kérnie. A tvat parataḥ szavak nagyon fontosak ebben a versben. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége parataḥ parāt. A para szó azt jelenti, hogy „transzcendentális, az anyagi világ fölött áll.” A személytelen Brahman-sugárzás túl van ezen az anyagi világon, és paraṁ padamnak nevezik. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padam (SB 10.2.32). Az Úr személytelen sugárzásába való beleolvadást paraṁ padamnak nevezik, ám létezik egy ennél magasabb rendű transzcendentális helyzet is: az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társasága. Brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11). Az Abszolút Igazságot először személytelen Brahmanként valósítják meg, aztán Paramātmāként, végül Bhagavānként. Az Istenség Személyisége, Bhagavān így parataḥ parāt, azaz a Brahman és a Paramātmā megvalósítás felett áll. Ezzel kapcsolatban Śrīla Jīva Gosvāmī rámutat, hogy a parataḥ parāt azt jelenti, hogy „jobb a legjobbnál.” A legjobb a lelki világ, amit Brahmannak neveznek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét azonban Parabrahmanként ismerik. Ezért parataḥ parāt azt jelenti, hogy „jobb, mint a Brahman megvalósítás.”
Ahogy a következő versek leírják, a Pracetāk olyan áldást akartak kérni az Úrtól, aminek nincsen határa. Az Úr kedvtelései, tulajdonságai, alakjai és nevei korlátlanok. Nevének, alakjainak, kedvteléseinek, teremtésének és környezetének nincs határa. Az élőlények nem foghatják fel a határtalan határtalanságát. Ha azonban hallanak a Legfelsőbb Úr határtalan energiáiról, akkor valóságos, közvetlen kapcsolatba kerülnek a határtalannal. A határtalannak ez a megértése a halláson és az éneklésen keresztül határtalanná válik.