HU/SB 4.30.32
32. VERS
- pārijāte ’ñjasā labdhe
- sāraṅgo ’nyan na sevate
- tvad-aṅghri-mūlam āsādya
- sākṣāt kiṁ kiṁ vṛṇīmahi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pārijāte—a pārijātaként ismert mennyei fa; añjasā—teljesen; labdhe—miután elérte; sāraṅgaḥ—egy méh; anyat—más; na sevate—nem látogat el oda; tvat-aṅghri—lótuszlábad; mūlam—mindennek a gyökere; āsādya—miután megközelítettük; sākṣāt—közvetlenül; kim—mit; kim—mit; vṛṇīmahi—kérhetünk.
FORDÍTÁS
Drága Urunk! Ha egy méh egyszer a pārijātának nevezett mennyei fa közelébe kerül, bizonyosan nem hagyja el soha többé, hiszen semmi szükség rá, hogy így tegyen. Így van ez velünk is: milyen áldást kérhetnénk még, miután végre elértük lótuszlábadat, és elnyertük menedékét?
MAGYARÁZAT
Ha egy bhakta valóban az Úr lótuszlábát szolgálja, elfoglaltsága önmagában oly tökéletes, hogy nincs szükség arra, hogy további áldást kérjen. Ha egy méh rászáll a pārijāta fára, korlátlan mennyiségű mézhez jut; nem kell másik fára szállnia. Annak, aki állhatatosan szolgálja az Úr lótuszlábát, korlátlan transzcendentális boldogságban van része, ezért nem kell más áldást kérnie. Pārijāta fa nincsen ebben az anyagi világban. Kalpa-vṛkṣa néven, azaz kívánságteljesítő faként is ismerik, s bármit megkaphat tőle az ember, amire csak vágyik. Az anyagi világban a narancsfák narancsot, a mangófák pedig mangót teremnek, és a mangófáról nem szedhetünk narancsot, a narancsfáról pedig mangót. A pārijāta fa azonban mindent megterem: narancsot, mangót, banánt és minden mást. Ez a fa a lelki világban nő. Cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-lakṣāvṛteṣu. Ezek a kalpa-vṛkṣa vagy pārijāta fák veszik körül a lelki világot, cintāmaṇi-dhāmát, de Indra királyságában, vagyis Indra mennyei bolygóján is van belőlük. Egy ilyen pārijāta fát hozott Kṛṣṇa Satyabhāmānak, egyik királynőjének, hogy megörvendeztesse, s aztán elültették a királynők számára épített dvārakāi palotákban. Az Úr lótuszlába éppen olyan, mint a pārijāta, azaz a kívánságteljesítő fa, a bhakták pedig olyanok, mint a méhek — mindig az Úr lótuszlábához vonzódnak.