HU/SB 4.30.41
41. VERS
- manuḥ svayambhūr bhagavān bhavaś ca
- ye ’nye tapo-jñāna-viśuddha-sattvāḥ
- adṛṣṭa-pārā api yan-mahimnaḥ
- stuvanty atho tvātma-samaṁ gṛṇīmaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manuḥ—Svāyambhūva Manu; svayambhūḥ—az Úr Brahmā; bhagavān—a leghatalmasabb; bhavaḥ—az Úr Śiva; ca—szintén; ye—aki; anye—mások; tapaḥ—lemondás által; jñāna—tudás által; viśuddha—tiszta; sattvāḥ—akinek léte; adṛṣṭa-pārāḥ—aki nem látja a végét; api—bár; yat—Tiéd; mahimnaḥ—dicsőségé; stuvanti—imákat zengenek; atho—ezért; tvā—Neked; ātma-samam—képességeink szerint; gṛṇīmaḥ—imákat mondtunk.
FORDÍTÁS
Drága Urunk! Még a lemondásaik és tudásuk következtében oly fejlett szinten álló hatalmas yogīk és misztikusok, akiknek léte tökéletesen tiszta, valamint a nagy személyiségek, amilyen Manu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva, sem tudják teljesen megérteni dicsőséged és energiáid. Mégis imáikat zengtek Hozzád, amennyire képességeik engedték. Hozzájuk hasonlóan mi is imáinkat ajánljuk Neked tehetségünkhöz mérten, noha sokkal alacsonyabb szinten állunk náluk.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā, az Úr Śiva, Manu (az emberiség atyja), a nagy szentek és bölcsek, akik lemondásaik, vezekléseik valamint odaadó szolgálatuk eredményeképpen transzcendentális síkra emelkedtek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez képest tökéletlen tudással rendelkeznek. Ez mindenkire érvényes az anyagi világban. Senki sem lehet egyenlő a Legfelsőbb Úrral semmilyen tekintetben, a tudásról nem is beszélve, következésképpen bárki zengjen imákat az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, az sohasem lehet teljes. A határtalan Legfelsőbb Úr teljes dicsőségét lehetetlen felmérni. Ananta, vagyis Śeṣa inkarnációjában még Maga az Úr sem tudja leírni saját dicsőségét. Noha Anantának ezer és ezer arca van, és sok-sok éve dicsőíti az Urat, még soha nem ért az Úr dicsőségének végére. A Legfelsőbb Úr teljes energiáját és dicsőségét lehetetlen felmérni.
Az odaadó szolgálat során azonban mindenki képes arra, hogy jelentőségteljes imákkal forduljon az Úrhoz. Mindenkinek relatív a helyzete, és senki sem tudja tökéletesen dicsőíteni az Urat. Az Úr Brahmātól és az Úr Śivától kezdve egészen le, hozzánk, mindenki a Legfelsőbb Úr szolgája. Mindannyian karmánk szerint foglalunk el egy relatív helyzetet. Ám mindannyian teljes szívünkből és lelkünkből ajánlhatunk imákat, annak megfelelően, milyen mértékben ismerjük fel az Úr dicsőségét. Ez a mi tökéletességünk. Még ha valaki a létezés legsötétebb régiójában él, akkor is ajánlhat imákat az Úrnak, saját képességei szerint. Az Úr ezért így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.32):
- māṁ hi pārtha vyapāśritya
- ye ’pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
- striyo vaiśyās tathā śūdrās
- te ’pi yānti parāṁ gatim
„Ó, Pṛthā fia! Aki Nálam keres menedéket, az, még ha alacsony sorban született is — nő, vaiśya [kereskedő] vagy śūdra [munkás] —, elérheti a legfelsőbb célt.”
Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyéből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti Śukadeva Gosvāmī is: ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ (SB 2.4.18). Aki az Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.