HU/SB 4.6.41
41. VERS
- tathāpare siddha-gaṇā maharṣibhir
- ye vai samantād anu nīlalohitam
- namaskṛtaḥ prāha śaśāṅka-śekharaṁ
- kṛta-praṇāmaṁ prahasann ivātmabhūḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—így; apare—a többiek; siddha-gaṇāḥ—a siddhák; mahā-ṛṣibhiḥ—a nagy bölcsekkel együtt; ye—aki; vai—valóban; samantāt—minden oldalról; anu—utána; nīlalohitam—az Úr Śiva; namaskṛtaḥ—hódolatát ajánlva; prāha—mondta; śaśāṅka-śekharam—az Úr Śivának; kṛta-praṇāmam—hódolatát ajánlva; prahasan—mosolyogva; iva—mint; ātmabhūḥ—az Úr Brahmā.
FORDÍTÁS
A bölcsek, akik az Úr Śiva körül ültek — köztük Nārada és sokan mások — szintén felajánlották tiszteletteljes hódolatukat az Úr Brahmānak. Amikor imádatukat befejezték, az Úr Brahmā elmosolyodott, s beszélni kezdett az Úr Śivához.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā mosolygott, mert tudta, hogy az Úr Śivát nemcsak elégedetté tenni könnyű, de felbosszantani is. Félt, hogy esetleg haragos hangulatban találja, hiszen elvesztette feleségét, s Dakṣa is megsértette. Hogy leplezze félelmét, mosolygott, s megszólította az Úr Śivát.