HU/SB 4.6.46
46. VERS
- na vai satāṁ tvac-caraṇārpitātmanāṁ
- bhūteṣu sarveṣv abhipaśyatāṁ tava
- bhūtāni cātmany apṛthag-didṛkṣatāṁ
- prāyeṇa roṣo ’bhibhaved yathā paśum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; vai—de; satām—a bhaktáknak; tvat-caraṇa-arpita-ātmanām—azoknak, akik teljesen meghódoltak lótuszlábad előtt; bhūteṣu—az élőlények között; sarveṣu—mindenféle; abhipaśyatām—tökéletesen látva; tava—tiéd; bhūtāni—élőlények; ca—és; ātmani—a Legfelsőbben; apṛthak—nem különböző; didṛkṣatām—akik így látnak; prāyeṇa—szinte mindig; roṣaḥ—düh; abhibhavet—bekövetkezik; yathā—pontosan úgy, mint; paśum—az állatok.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Azok a bhakták, akik életüket teljesen lótuszlábadnak szentelték, kétségtelenül látják, hogy minden egyes élőlényben jelen vagy Paramātmāként, ezért nem tesznek különbséget közöttük. Minden élőlénnyel egyformán bánnak, és sohasem hatalmasodik el rajtuk a düh, mint az állatokon, akik mindent különbözőnek látnak.
MAGYARÁZAT
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége haragra gerjed vagy megöl egy-egy démont, ez anyagi szemszögből kedvezőtlennek tűnhet, lelkileg azonban ez gyönyörteli áldás a számukra. A tiszta bhakták éppen ezért nem tesznek különbséget az Úr dühe és áldása között. Mindkettőre azzal a felfogással néznek, hogy ez csupán az Úr bánásmódja másokkal és velük szemben. Egy bhakta semmilyen körülmények között sem talál hibát az Úr viselkedésében.