HU/SB 4.7.21
21. VERS
- vakṣasy adhiśrita-vadhūr vana-māly udāra-
- hāsāvaloka-kalayā ramayaṁś ca viśvam
- pārśva-bhramad-vyajana-cāmara-rāja-haṁsaḥ
- śvetātapatra-śaśinopari rajyamānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vakṣasi—a mellkason; adhiśrita—nyugszik; vadhūḥ—egy nő (a szerencse istennője, Lakṣmī); vana-mālī—erdei virágfüzérrel ékesítve; udāra—gyönyörű; hāsa—mosolygó; avaloka—pillantás; kalayā—egy kis részével; ramayan—kellemes; ca—és; viśvam—az egész világ; pārśva—oldal; bhramat—előre-hátra mozogva; vyajana-cāmara—a jak farkának fehér szőréből készült legyező; rāja-haṁsaḥ—hattyú; śveta-ātapatra-śaśinā—egy holdhoz hasonlatos fehér ernyővel; upari—fölött; rajyamānaḥ—gyönyörűnek tűnik.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇut virágfüzér ékesítette, mellkasán pedig a szerencse istennője nyugodott, s így csodálatos látványt nyújtott. Arcát szépséges mosoly ragyogta be, amely az egész világot elbűvöli, különösen a bhaktákat. Két oldalán fehér jakfarokból készült legyezők tűntek fel, akár fehér hattyúk, s feje fölött holdként tündökölt egy fehér ernyő.
MAGYARÁZAT
Az Úr Viṣṇu mosolygó arca az egész világot örömmel tölti el, s nemcsak a bhakták, de az abhakták is vonzódnak hozzá. Ez a vers szép leírást ad arról, hogyan képviselték a legyezők, az ernyő a feje fölött, az arca két oldalán ringó fülbevalók és fekete haja a napot, a holdat, a nyolcszirmú lótuszvirágot és a zümmögő fekete méheket. Mindez a kagylókürttel, a cakrával, a buzogánnyal, a lótuszvirággal, az íjjal, a nyílvesszőkkel, a pajzzsal és a karddal együtt, melyet a kezeiben tartott, fenségessé és csodálatossá tette az Úr Viṣṇu megjelenését, s látványa a jelen lévő összes félistent elbűvölte, Dakṣát és az Úr Brahmāt is beleértve.