HU/SB 4.7.35
35. VERS
- siddhā ūcuḥ
- ayaṁ tvat-kathā-mṛṣṭa-pīyūṣa-nadyāṁ
- mano-vāraṇaḥ kleśa-dāvāgni-dagdhaḥ
- tṛṣārto ’vagāḍho na sasmāra dāvaṁ
- na niṣkrāmati brahma-sampannavan naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
siddhāḥ—a siddhák; ūcuḥ—imádkoztak; ayam—ez; tvat-kathā—kedvteléseid; mṛṣṭa—tiszta; pīyūṣa—nektárnak; nadyām—folyóban; manaḥ—az elmének; vāraṇaḥ—az elefánt; kleśa—szenvedések; dāva-agni—az erdőtűztől; dagdhaḥ—égetett; tṛṣā—szomjúság; ārtaḥ—sújtott; avagāḍhaḥ—elmerülve; na sasmāra—nem emlékszik; dāvam—az erdőtűzre vagy a gyötrelmekre; na niṣkrāmati—nem jön ki; brahma—az Abszolút; sampanna-vat—mint ami beleolvadt; naḥ—miénk.
FORDÍTÁS
A siddhák így imádkoztak: Mint az elefánt, aki a lángoló erdőben elszenvedett kínok után a folyóba merülve minden gyötrelméről megfeledkezik, úgy merül elménk is transzcendentális kedvteléseid nektári folyójába, ó, Urunk, és soha többé nem akar megválni e transzcendentális gyönyörtől, amely épp olyan, mint az Abszolútba olvadás öröme!
MAGYARÁZAT
Így szóltak a siddhák, Siddhaloka, a nyolc anyagi tökéletesség jellemezte bolygó lakói. Ezek az élőlények mind a nyolc yoga-képességnek a birtokában vannak, de állításukból kitűnik, hogy valamennyien tiszta bhakták, akik örökké az Úr kedvtelései hallgatásának nektárfolyójába merülnek. Az Úr kedvteléseinek hallgatását kṛṣṇa-kathānak nevezik. Prahlāda Mahārāja szintén kijelentette, hogy akik mindig az Úr kedvtelései leírásának nektáróceánjában úsznak, azok már felszabadultak, s nem félnek az anyagi lét feltételeitől. A siddhák azt mondják, hogy a közönséges ember elméje aggodalommal van teli. Az elefánt példáját említik meg, aki az erdőtűzben átélt szenvedés után megmártózik a folyóban, hogy enyhítsen gyötrelmein. Ha az anyagi lét erdőtüzében szenvedő emberek az Úr kedvtelései elbeszélésének nektári folyójába merülnek, elfelejtik a gyötrelmes anyagi lét minden megpróbáltatását. A siddhák nem törődnek az olyan gyümölcsöző cselekedetekkel, mint amilyen az anyagi áldást hozó áldozatok bemutatása. Az Úr kedvteléseiről folytatott transzcendentális beszélgetésekben merülnek el csupán, s ez tökéletesen boldoggá teszi őket, olyannyira, hogy ügyet sem vetnek sem a jámbor, sem az istentelen tettekre. Azoknak, akik mindig Kṛṣṇa-tudatúak, nincs szükségük arra, hogy jámbor vagy istentelen áldozatot vagy tettet hajtsanak végre. A Kṛṣṇa-tudat teljes önmagában, mert a védikus szentírásokban magasztalt valamennyi folyamatot magában foglalja.