HU/SB 4.7.41
41. VERS
- agnir uvāca
- yat-tejasāhaṁ susamiddha-tejā
- havyaṁ vahe svadhvara ājya-siktam
- taṁ yajñiyaṁ pañca-vidhaṁ ca pañcabhiḥ
- sviṣṭaṁ yajurbhiḥ praṇato ’smi yajñam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
agniḥ—a tűzisten; uvāca—mondta; yat-tejasā—akinek ragyogása által; aham—én; su-samiddha-tejāḥ—olyan ragyogó, mint a lángoló tűz; havyam—felajánlások; vahe—elfogadom; su-adhvare—az áldozatban; ājya-siktam—vajjal kever; tam—az; yajñiyam—az áldozat védelmezője; pañca-vidham—öt; ca—és; pañcabhiḥ—öttel; su-iṣṭam—imádott; yajurbhiḥ—védikus himnuszok; praṇataḥ—tiszteletteljes hódolatom ajánlom; asmi—én; yajñam—Yajñának (Viṣṇunak).
FORDÍTÁS
A tűzisten így szólt: Kedves Uram! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert kegyedből vagyok olyan ragyogó, mint a lángoló tűz, s fogadom el a vajjal kevert áldozati felajánlásokat. A Yajur Veda szerinti öt felajánlás nem más, mint a Te különféle energiáid, és ötféle védikus himnusszal imádnak Téged. Az áldozat Te vagy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā egyértelműen azt mondja, hogy minden yajñát az Úr Viṣṇunak kell bemutatni. Az Úr Viṣṇunak ezer jól ismert, transzcendentális neve van, melyek közül az egyik Yajña. Mindent Yajña, vagyis Viṣṇu kielégítéséért kell tenni, jelentik ki érthetően az írások. Minden más cselekedet csak kötöttséget okoz. Yajñát mindenkinek a védikus himnuszok alapján kell bemutatnia. Az Upaniṣadok elmondják, mi szükséges az áldozat elvégzéséhez: tűz, oltár, kedvező telihold, a négy hónapos cāturmāsya időszaka, az áldozati állat és a somának nevezett ital, valamint a Védákban említett, négy hangból álló sajátságos himnuszok. Āśrāvayeti catur-akṣaraṁ astu śrauṣad iti catur-akṣaraṁ yajeti dvābhyāṁ ye yajāmahaḥ — hangzik az egyik himnusz. Ezeknek a mantráknak, amelyeket a śruti és a smṛti írásokat követve énekelnek, egyedül az a céljuk, hogy elégedetté tegyék az Úr Viṣṇut. Az anyagi feltételekhez kötött lelkeknek, akik ragaszkodnak az anyagi élvezethez, a felszabadulás érdekében tanácsos yajñát végezniük, valamint követniük a társadalom és a lelki élet négy csoportjára vonatkozó szabályokat. A Viṣṇu Purāṇában arról olvashatunk, hogy ha valaki áldozatot mutat be Viṣṇunak, fokozatosan felszabadulhat. Az élet igazi célja tehát nem más, mint elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Ez a yajña. Mindazok, akik Kṛṣṇa-tudatosak, életüket annak szentelik, hogy örömet okozzanak Kṛṣṇának, valamennyi Viṣṇu-forma eredetének. Ha nap mint nap imákat mondanak és prasādát ajánlanak fel Neki, a legkiválóbb yajña-végzővé válnak. A Śrīmad-Bhāgavatamban félreérthetetlenül az áll, hogy ebben a Kali-korban az egyetlen sikeres yajña, vagyis áldozat a yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyaiḥ. A legjobb áldozat, ha csak énekeljük: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ezt a yajñát az Úr Caitanyának kell felajánlanunk, míg a többi yajñát az Úr Viṣṇunak ajánlják fel. Ezek a tanácsok a Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében találhatók. Ez a yajña azt is megerősíti, hogy az Úr Caitanya Mahāprabhu Maga Viṣṇu. Ahogy az Úr Viṣṇu annak idején megjelent a Dakṣa-yajñán, úgy jelent meg az Úr Caitanya ebben a korszakban, hogy elfogadja saṅkīrtana-yajñánkat.