HU/SB 4.8.56


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


56. VERS

labdhvā dravyamayīm arcāṁ
kṣity-ambv-ādiṣu vārcayet
ābhṛtātmā muniḥ śānto
yata-vāṅ mita-vanya-bhuk


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

labdhvā—megszerezve; dravya-mayīm—fizikai elemekből készült; arcām—imádandó mūrti; kṣiti—agyag; ambu—víz; ādiṣu—kezdve; —vagy; arcayet—imádja; ābhṛta-ātmā—aki teljesen ura önmagának; muniḥ—egy nagy személyiség; śāntaḥ—békésen; yata-vāk—uralkodva a beszéd vágyán; mita—igénytelen; vanya-bhuk—azt enni, ami az erdőben terem.


FORDÍTÁS

Imádhatjuk az Úrnak egy olyan formáját, ami fizikai elemekből, például földből, vízből, pépből, fából vagy fémből készült. Az erdőben élve megformálhatjuk csupán földből és vízből, és imádhatjuk Őt az említett elveket követve. Az a bhakta, aki tökéletesen ura önmagának, legyen nagyon józan és békés, s eledelként érje be azokkal a gyümölcsökkel és más növényekkel, amelyeket az erdőben talál.


MAGYARÁZAT

Fontos, hogy egy bhakta imádja az Úr formáját, és ne csupán az elméjében meditáljon rajta a lelki tanítómesterétől kapott mantra éneklése mellett. Imádnunk kell az Úr formáját. Az imperszonalisták vállalják azt a fölösleges nehézséget, hogy valamiféle személytelen dolgon meditáljanak vagy azt imádják, s ez az út rendkívül bizonytalan. Nem tanácsos az Úrra irányuló személytelen meditációnak vagy az Úr személytelen imádatának az útjára lépni. Dhruva Mahārāja azt a tanácsot kapta, hogy az Úr földből és vízből készült formáját imádja, mert ha az őserdőben nem tudjuk ezt a formát fémből, fából vagy kőből elkészíteni, akkor a legjobb módszer az, ha földet és vizet összekeverve alkotjuk meg az Úr mūrtiját, s így imádjuk Őt. Egy bhakta ne vágyjon arra, hogy főzzön. Ajánlja fel csupán azt a mūrtinak, amit az erdőben vagy a városban a gyümölcsök és zöldségek közül be tud szerezni, s érje be ezzel a táplálékkal. Ne vágyjon arra, hogy nagyon ízletes ételeket egyen. Természetesen ahol van rá lehetőség, ott a legfinomabb, gyümölcsökből és zöldségekből készült ételeket kell felajánlani a mūrtinak, akár nyersen, akár megfőzve. A fontos az, hogy a bhakta legyen mértékletes (mita-bhuk), ami egyike a bhakta jó tulajdonságainak. Ne vágyjon arra, hogy egy bizonyos fajta étellel okozzon örömet a nyelvének. Legyen elégedett azzal a prasādával, amit az Úr kegyéből kap.