HU/SB 4.8: Dhruva Maharaja elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul
4.8.1. vers: A nagy bölcs, Maitreya így szólt: A négy kiváló Kumāra, élükön Sanakával, valamint Nārada, Ṛbhu, Haṁsa, Aruṇi és Yati, valamennyien Brahmā fiai, nem otthon éltek, hanem ūrdhva-retāk, naiṣṭhika-brahmacārīk lettek, akik egész életükre nőtlenséget fogadtak.
4.8.2. vers: Az Úr Brahmānak egy másik fia Vallástalanság volt, akinek feleségét Hamisságnak hívták. Egyesülésükből két démon született, akiket Dambhának, azaz Ámításnak és Māyānak, Csalásnak neveztek. Mindkettőjüket egy Nirṛti nevű démon rabolta el, akinek nem voltak gyermekei.
4.8.3. vers: Maitreya így szólt Vidurához: Ó, nagy lélek! Dambhātól és Māyātól megszületett Mohóság és Nikṛti, azaz Alattomosság. Kettőjük gyermekei Krodha (a Düh) és Hiṁsā (az Irigység) voltak, tőlük pedig megszületett Kali és nővére, Durukti (a Durva Beszéd).
4.8.4. vers: Ó, legkiválóbb a jók között! Kali és Durva Beszéd egyesüléséből megszületett Mṛtyu (a Halál) és Bhīti (a Félelem). Az ő gyermekeiként világra jött Yātanā (a Rendkívüli Fájdalom) és Niraya (a Pokol).
4.8.5. vers: Kedves Vidurám! Röviden beszéltem neked a megsemmisülés okairól. Aki háromszor meghallgatja ezt a leírást, arra jámbor élet vár, s a bűn minden szennyét lemossa a lelkéről.
4.8.6. vers: Maitreya folytatta: Ó, Kuru-dinasztia legkiválóbbja! Most beszélek neked annak a Svāyambhuva Manunak a leszármazottjairól, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes értékű kiterjedésének részeként született meg.
4.8.7. vers: Svāyambhuva Manunak feleségétől, Śatarūpātól két fia született, akiket Uttānapādának és Priyavratának neveztek el. Mindketten Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik teljes értékű kiterjedésének leszármazottjai voltak, így kiválóan értettek ahhoz, hogyan uralkodjanak az univerzumon, hogyan gondoskodjanak alattvalóikról, és hogyan védelmezzék meg őket.
4.8.8. vers: Uttānapāda királynak két felesége volt, Sunīti és Suruci. A király Surucit kedvelte jobban, míg Sunītit, akinek volt egy Dhruva nevű fia, kevésbé szerette.
4.8.9. vers: Egyszer, amint Uttānapāda király épp Suruci fiát, Uttamát dédelgette, aki az ölében ült, Dhruva Mahārāja szintén megpróbált felkapaszkodni az ölébe, a király azonban nem örült neki.
4.8.10. vers: Amikor a gyermek, Dhruva Mahārāja megpróbált felmászni apja ölébe, mostohaanyját, Surucit irigység töltötte el, s így szólt nagy kevélyen, hogy szavait a király is hallhassa:
4.8.11. vers: Suruci királynő így szólt Dhruva Mahārājához: Kedves gyermekem, te nem érdemled meg, hogy a trónra vagy a király ölébe ülj! Kétségtelen, hogy te is a király fia vagy, de mivel nem az én méhemből születtél, nem vagy méltó arra, hogy apád ölébe ülj!
4.8.12. vers: Kedves gyermekem, elfelejted, hogy nem az én méhemből, hanem egy másik nőéből születtél! Tudd meg hát, hogy hiába próbálkozol! Olyan vágy beteljesülésére vársz, amit lehetetlen teljesíteni.
4.8.13. vers: Ha arra vágysz, hogy a király trónusára ülj, szigorú lemondásokat kell végezned. Először kedvében kell járnod az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Nārāyaṇának, aztán ha imádatoddal elnyered a kegyét, következő életedben az én méhemből kell megszületned!
4.8.14. vers: A bölcs Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Akár a kígyó, ami lihegni kezd, ha megütik egy bottal, úgy zihált rettentő dühében Dhruva Mahārāja is, akit mostohaanyjának éles szavai bántottak meg. Amikor látta, hogy apja egy szót sem szól, s nem tiltakozik, nyomban elhagyta a palotát, s anyjához futott.
4.8.15. vers: Amikor Dhruva Mahārāja anyjához ért, ajkai remegtek dühében, s keservesen sírt. Sunīti királynő azonnal az ölébe vette fiát, a palota lakói pedig, akik fültanúi voltak Suruci durva szavainak, mindent részletesen elmeséltek neki. Sunītit is elöntötte a fájdalom.
4.8.16. vers: Ez az esemény több volt annál, mint amennyit Sunīti türelme el tudott viselni. Égni kezdett, mintha egy erdő lángolna körülötte. Fájdalmában olyan lett, akár egy megperzselt falevél, és szomorúság árasztotta el. Ahogy a másik feleség szavaira gondolt, ragyogó, lótuszhoz hasonló arcán könnyek hulltak alá, s beszélni kezdett.
4.8.17. vers: Ő is szaporán lélegzett, s nem tudta, mi az igazi gyógyír e fájdalmas helyzetben. Semmilyen gyógymódot sem találva így szólt fiához: „Kedves fiam! Soha ne kívánj semmi rosszat másoknak! Akik másoknak okoznak fájdalmat, maguk szenvednek majd tőle.”
4.8.18. vers: Sunīti így szólt: Kedves fiam! Mindaz, amit Suruci mondott, igaz, mert a király, az apád nem tekint engem a feleségének, sőt még szolgálójának sem — szégyell engem. Való igaz hát, hogy egy szerencsétlen asszony méhéből jöttél a világra, s úgy nőttél fel, hogy az ő teje táplált.
4.8.19. vers: Kedves fiam! Amit Suruci, a mostohaanyád mondott, valóság, annak ellenére, hogy fájdalmas hallani. Ezért ha arra vágysz, hogy ugyanazon a trónon ülhess, mint mostohafivéred, Uttama, akkor szabadulj meg az irigységtől, és azonnal próbáld meg végrehajtani mostohaanyád utasításait! Egy percet se késlekedj: imádd az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát!
4.8.20. vers: Sunīti folytatta: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége oly hatalmas, hogy pusztán lótuszlábának imádatával dédapád, az Úr Brahmā szert tett az univerzum megteremtéséhez szükséges képességre. Noha megszületetlen, és ő a legfőbb minden élő teremtmény között, magas rangját csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének köszönheti, akit még a nagy yogīk is imádnak az elme fölött uralkodva, az életlevegő [prāṇa] szabályozásával.
4.8.21. vers: Sunīti így szólt fiához: Nagyapád, Svāyambhuva Manu hatalmas áldozatokat mutatott be, ahol adományokat is osztott, s ezáltal rendíthetetlen hittel és odaadással imádta és tette elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ennek eredményeképpen elérte a legnagyobb anyagi boldogságot, a legnagyobb sikert, aztán pedig felszabadult, ami pusztán a félistenek imádatával nem lehetséges.
4.8.22. vers: Kedves fiam! Te is keress menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, aki nagyon kedves a bhaktáihoz! Azok, akik ki akarnak szabadulni a születés és halál körforgásából, mindig az Úr lótuszlábánál, az odaadó szolgálatban keresnek oltalmat. A számodra előírt kötelességet végrehajtva tisztulj meg, helyezd az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a szívedbe, és anélkül hogy akár csak egy pillanatra is megtántorodnál, szolgáld Őt örökké!
4.8.23. vers: Kedves Dhruvám! Én nem ismerek senki mást, aki enyhíteni tudna szenvedéseden, egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akinek szemei olyanok, mint a lótuszvirág szirmai. Megannyi félisten, köztük az Úr Brahmā próbál a szerencse istennőjének a kedvében járni, maga a szerencse istennője azonban egy lótuszvirággal a kezében mindig készen áll arra, hogy a Legfelsőbb Urat szolgálja.
4.8.24. vers: A nagy bölcs, Maitreya folytatta: Az utasítás, amit Dhruva Mahārāja az anyjától, Sunītitól kapott, valójában arra volt jó, hogy teljesülhessen Dhruva Mahārāja régi vágya. Ezért miután mindent alaposan megfontolt, intelligens és szilárd eltökéltséggel elhagyta apja házát.
4.8.25. vers: Amikor a nagy bölcs, Nārada hallotta a híreket, s megtudta, mire készül Dhruva Mahārāja, végtelenül elcsodálkozott. Felkereste Dhruvát, s áldásos kezével megérintve a fiú fejét a következőképpen szólt:
4.8.26. vers: Milyen csodálatosak a hatalmas kṣatriyák! A legparányibb sértést sem tűrik el a tekintélyük ellen. Képzeljétek csak el! Ez a fiú még kisgyermek, mostohaanyjának durva szavait mégsem volt képes elviselni.
4.8.27. vers: A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruvához: Kedves fiam! Kisgyerek vagy még, aki a játékokhoz és a többi könnyelműséghez vonzódik. Miért bántanak így a becsületedet sértő szavak?
4.8.28. vers: Kedves Dhruvám! Akkor sincs okod az elégedetlenségre, ha úgy érzed, hogy becsületedben sértettek meg. Ez a fajta elégedetlenség az illuzórikus energia egyik arca csupán. Minden élőlényt korábbi cselekedetei irányítanak, ezért létezik oly sokféle életforma az élvezet vagy a szenvedés érdekében.
4.8.29. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elérésének folyamata csodálatos. Aki intelligens, annak el kell fogadnia ezt az utat, és elégedettnek kell lennie mindennel, bármi kedvező vagy kedvezőtlen történik is az Ő legfelsőbb akaratából.
4.8.30. vers: Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz elégedetté tenni.
4.8.31. vers: Nārada Muni folytatta: Sok misztikus yogī próbálkozott már hosszú-hosszú életeken keresztül e folyamat követésével. Megszabadultak az anyagi szennyeződéstől, állandó transzba merülve számtalan fajta vezeklést elvégeztek, mégsem jutottak el az Isten-megvalósítás útjának végére.
4.8.32. vers: Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre — nem fogsz sikerrel járni! Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.
4.8.33. vers: Az embernek arra kell törekednie, hogy bármit rendel el számára a legfelsőbb akarat, legyen az akár boldogság, akár szenvedés, élete során minden körülmények között elégedjen meg vele. Aki ily módon tűr, az könnyedén áthatolhat a tudatlanság sötétségén.
4.8.34. vers: Mindenkinek így kell cselekednie: ha egy nála kiválóbb emberrel találkozik, akkor legyen nagyon boldog, ha egy nála kevésbé kiválóval, akkor legyen hozzá könyörületes, ha pedig egy vele egyenrangút lát, barátkozzon vele. Ily módon sohasem lesz rá hatással az anyagi világ háromféle szenvedése.
4.8.35. vers: Dhruva Mahārāja így szólt: Kedves Uram, Nāradajī! Egy olyan ember számára, akinek szívét az anyagi boldogság és szenvedés zavarja meg, kétségtelenül jó tanács mindaz, amit oly kegyesen elmagyaráztál az elme nyugalmának eléréséről. Ami azonban engem illet, engem tudatlanság fed be, így az efféle filozófia nem jut el a szívemig.
4.8.36. vers: Kedves Uram! Nagyon arcátlan vagyok, hogy nem fogadom el utasításaidat, de ez nem az én hibám. Mindennek az az oka, hogy kṣatriya családban születtem. Mostohaanyám, Suruci durva szavai összetörték szívemet, ezért értékes tanításod nem marad meg benne.
4.8.37. vers: Ó, bölcs brāhmaṇa! Magasabbra akarok jutni, mint amit valaha ember elért a három világban, apáimat és nagyapáimat is beleértve! Kérlek, kegyesen adj tanácsot, s mondd meg, melyik az a becsületes út, amelyet követve elérhetem életem célját!
4.8.38. vers: Kedves uram! Az Úr Brahmā kiváló fia vagy, aki hangszereden, vīṇādon játszva vándorolsz az egész univerzum javát szolgálva. Olyan vagy, akár a nap, ami valamennyi élőlény áldására járja útját a világegyetemben.
4.8.39. vers: A bölcs Maitreya folytatta: Miután a nagy Nārada Muni végighallgatta Dhruva Mahārāja szavait, nagy együttérzés töltötte el, s hogy indokolatlan kegyében részesítse, a következő jó tanácsot adta neki:
4.8.40. vers: A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó szolgálatában!
4.8.41. vers: Akik a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás négy elvének gyümölcseire vágynak, azoknak az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát kell végezniük, mert az Ő lótuszlábának imádata mindent megadhat nekik.
4.8.42. vers: Kedves fiam! A jó szerencse legyen veled! Menj most a Yamunā partjára, ahol a Madhuvana nevű szent erdő terül el, és tisztulj meg ott! Mindenki, aki csak odamegy, közelebb kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, aki örökké ott él.
4.8.43. vers: Nārada Muni a következő utasításokat adta: Kedves fiam! Naponta háromszor fürödj meg a Yamunā folyóban — amit Kālindīnak is neveznek —, mert vize nagyon áldásos, szent és tiszta! Fürdés után tégy eleget az aṣṭāṅga-yoga szükséges szabályozó elveinek, majd egy nyugodt és békés helyzetben ülj le āsanádon [ülőhelyeden].
4.8.44. vers: Miután elhelyezkedtél ülőhelyeden, gyakorold a háromféle légzést, s így fokozatosan hajtsd uralmad alá az életlevegőt, az elmét és az érzékeket. Teljesen szabadulj meg minden anyagi szennyeződéstől, és nagy türelemmel kezdj el meditálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségén.
4.8.45. vers: Az Úr arca örökké nagyon szép és kedves. A bhakták szemében sohasem tűnik elégedetlennek, s mindig kész megáldani őket. Szeme, felékesített szemöldöke, nemes vonalú orra és magas homloka végtelenül elragadó. Szépségesebb Ő, mint a félistenek együttvéve.
4.8.46. vers: Nārada Muni folytatta: Az Úr teste örökifjú. Minden végtagja, testének minden része tökéletes, hibátlan. Szeme és ajka rózsaszínű, akár a felkelő nap. Mindig kész menedéket nyújtani a meghódolt lelkeknek, s aki oly szerencsés, hogy Rá pillanthat, teljes elégedettséget érez. Méltó arra, hogy a meghódolt lélek Ura legyen, hiszen a kegy óceánja Ő.
4.8.47. vers: Az Úr a további leírás szerint a Śrīvatsa jelet viseli, a szerencse istennőjének ülőhelyét. Testének színe kék. Az Úr személy, aki virágfüzért visel, s örökké megnyilvánul négy karjával, melyekben [a bal alsó kartól kezdve] kagylókürtöt, kereket, buzogányt és lótuszvirágot tart.
4.8.48. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva egész testét díszek borítják. Értékes drágakövekkel kirakott sisak, nyakláncok és karkötők ékesítik, nyakát a Kaustubha drágakő öleli körül, és sárga selyemruhát visel.
4.8.49. vers: Az Úr derekát parányi arany csengettyűk díszítik, és lótuszlábán szintén arany bokacsengőket visel. Minden vonása végtelenül vonzó, s megörvendezteti a szemet. Mindig békés, nyugodt és csöndes, és nagy örömet okoz a szemnek és az elmének.
4.8.50. vers: Az igaz yogīk az Úr transzcendentális formáján meditálnak, amint ott áll szívük lótuszának örvén, s lótuszlábának drágakőhöz hasonlatos körmei fényesen ragyognak.
4.8.51. vers: Az Úr mindig mosolyog, s a bhaktának állandóan látnia kell Őt ebben a formában, amint végtelenül kegyesen bhaktájára pillant. Ily módon nézze a meditáló az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki minden áldást megad.
4.8.52. vers: Aki ily módon meditál, s elméjét mindig az Úr áldásos formájára rögzíti, az hamarosan megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, és soha többé nem hagyja abba meditációját.
4.8.53. vers: Ó, király fia! Átadom most neked azt a mantrát, amit a meditáció folyamata mellett vibrálnod kell. Aki nagy figyelemmel énekli ezt a mantrát hét éjszakán át, az megláthatja azokat a tökéletes emberi lényeket, akik az űrben repülnek.
4.8.54. vers: Oṁ namo bhagavate vāsudevāya — ezzel a tizenkét szótagú mantrával kell imádnunk az Úr Kṛṣṇát. Oltárra kell helyeznünk az Úr anyagi formáit, s e mantra éneklésével virágokat, gyümölcsöket és más ételeket kell felajánlanunk Nekik, pontosan követve a hiteles források által előírt szabályozó elveket. Mindezt azonban a hely, az idő, valamint a kedvező és kedvezőtlen körülmények figyelembevételével kell tenni.
4.8.55. vers: Az Urat úgy kell imádnunk, hogy tiszta vizet, tiszta virágfüzéreket, gyümölcsöket, virágokat és zöldségeket ajánlunk fel Neki, amit az erdőben találunk. Frissen nőtt füvet, apró virágbimbókat vagy akár faháncsot is gyűjthetünk Számára, s ha lehetséges, tulasī leveleket is ajánljunk fel Neki, mert azt az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon szereti.
4.8.56. vers: Imádhatjuk az Úrnak egy olyan formáját, ami fizikai elemekből, például földből, vízből, pépből, fából vagy fémből készült. Az erdőben élve megformálhatjuk csupán földből és vízből, és imádhatjuk Őt az említett elveket követve. Az a bhakta, aki tökéletesen ura önmagának, legyen nagyon józan és békés, s eledelként érje be azokkal a gyümölcsökkel és más növényekkel, amelyeket az erdőben talál.
4.8.57. vers: Kedves Dhruvám! Amellett hogy imádod a mūrtit, és naponta háromszor elismétled a mantrákat, meditálj az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle inkarnációiban végzett transzcendentális cselekedetein is, melyeket legfelsőbb akaratából és személyes energiái révén nyilvánított ki.
4.8.58. vers: Vagy a korábban élt bhakták nyomdokait követve kell imádnunk a Legfelsőbb Urat az előírásoknak megfelelően, vagy a szívben, a mantra éneklésével kell imádnunk Őt, az Istenség Személyiségét, aki nem különbözik a mantrától.
4.8.59-60. vers: Aki komolyan és őszintén, elméjével, szavaival és testével odaadóan szolgálja az Urat, valamint rendíthetetlenül végzi az előírt odaadó cselekedeteket, annak az Úr megadja, amire vágyik. Ha a bhakta materialista vallásosságra, anyagi gyarapodásra, érzékkielégítésre vagy arra vágyik, hogy kiszabaduljon az anyagi világból, valamennyi vágya teljesülhet.
4.8.61. vers: Aki nagyon eltökélten vágyik a felszabadulásra, az kövesse kitartóan a transzcendentális szerető szolgálat útját, napi huszonnégy órán keresztül merüljön a legmélyebb eksztázisba, és tartsa magát távol az érzékkielégítés minden tettétől.
4.8.62. vers: Miután meghallgatta, mit tanácsol neki a nagy bölcs, Nārada, Dhruva Mahārāja, a király fia körüljárta őt, lelki tanítómesterét, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta előtte. Aztán Madhuvanába indult, amely örökre megőrizte az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának nyomait, s ezért különösen áldott hely.
4.8.63. vers: Miután Dhruva megérkezett a Madhuvana erdőbe, hogy megkezdje odaadó szolgálatát, a nagy bölcs, Nārada úgy gondolta, ellátogat a királyhoz, s megnézi, hogy megy sora a palotában. Amikor megérkezett, a király illendően fogadta, s felajánlotta neki a hódolatát. Nārada kényelmesen helyet foglalt, majd így szólt:
4.8.64. vers: A nagy bölcs, Nārada Muni megkérdezte: Kedves királyom! Arcod hervadtnak látszik, és úgy tűnik, hosszú-hosszú ideje töprengsz valamin. Mi történt? Talán valaki akadályoz a vallásos szertartások, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés útján?
4.8.65. vers: A király így válaszolt: Ó, brāhmaṇák gyöngye! Nagyon ragaszkodom feleségemhez, s olyan bűnös vagyok, hogy még fiamtól is megtagadtam a kegyes bánásmódot, pedig csupán öt éves. Száműztem őt anyjával együtt, annak ellenére, hogy nagy lélek és nagy bhakta.
4.8.66. vers: Kedves brāhmaṇám, fiam arca szakasztott olyan volt, mint egy lótuszvirág! A veszélyre gondolok most, ami rá leselkedik. Teljesen védtelen, s bizonyára nagyon éhes. Lehet, hogy lefeküdt valahol az erdőben, és farkasok támadtak rá, hogy felfalják!
4.8.67. vers: Ó, jaj! Nézd csak, hogy legyőzött a feleségem! Mily kegyetlen vagyok! A fiú szeretetből és ragaszkodásból fel akart kapaszkodni az ölembe, de én ügyet sem vetettem rá, s meg sem simogattam, még egy pillanatra sem. Ó, milyen kőszívű vagyok!
4.8.68. vers: Nārada, a nagy bölcs válaszolt: Kedves királyom, kérlek, ne bánkódj fiad miatt! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvédi őt! Te még nem ismered gyermeked hatalmát, hírneve azonban az egész világot bejárta már.
4.8.69. vers: Kedves királyom! A te fiad mindenre képes. Olyan tetteket fog véghezvinni, amilyeneket még hatalmas királyok és bölcsek sem tudnának megtenni. Hamarosan eleget tesz feladatának, és hazatér. Tudd meg, jóvoltából a te hírneved is bejárja majd a világot!
4.8.70. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Nārada Muni tanácsára Uttānapāda király teljesen lemondott minden kötelességéről hatalmas királyságában, ami olyan gazdag volt, mint a szerencse istennője, és attól kezdve egyedül fiára, Dhruvára gondolt.
4.8.71. vers: Eközben Dhruva Mahārāja megérkezett Madhuvana erdejébe. Megfürdött a Yamunā folyóban, és gondosan, nagy figyelemmel az éjszakát böjtölve töltötte. Aztán a nagy bölcs, Nārada tanácsára az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatába merült.
4.8.72. vers: Az első hónapban Dhruva Mahārāja csak gyümölcsöket és bogyókat evett minden harmadik napon, csak hogy életben tartsa testét. Így jutott előbbre és előbbre az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatában.
4.8.73. vers: A második hónapban Dhruva Mahārāja csak minden hatodik napon evett, s tápláléka száraz fűből és falevelekből állt. Így folytatta imádatát.
4.8.74. vers: A harmadik hónapban csak vizet ivott minden kilencedik napon. Teljes transzba merült, s így imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit válogatott versekkel dicsőítenek.
4.8.75. vers: A negyedik hónapban Dhruva Mahārāja a légzőgyakorlatok tökéletes mestere lett, s így minden tizenkettedik napon vett csak levegőt. Helyzete megingathatatlanná vált, s így imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
4.8.76. vers: Az ötödik hónapban Dhruva Mahārāja, a király fia olyan tökéletesen szabályozta légzését, hogy képes volt csupán egy lábon állni, akár egy oszlop, mozdulatlanul, elméjét teljesen a Parabrahmanra rögzítve.
4.8.77. vers: Teljesen uralma alá hajtotta az érzékeit és azok tárgyait, s így elméjét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formájára rögzítette, anélkül hogy bármi másra figyelt volna.
4.8.78. vers: Amikor Dhruva Mahārāja ily módon meghódította az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az egész anyagi teremtés menedékét és valamennyi élőlény Urát, a három világ remegni kezdett.
4.8.79. vers: Ahogy Dhruva Mahārāja, a király fia szilárdan egy lábon állt, nagy lábujjával félig lenyomta a Földet, ahogyan az elefánt ringatja jobbra és balra minden lépésénél a csónakot, melyen szállítják.
4.8.80. vers: Amikor Dhruva Mahārāja teljes koncentrációjának köszönhetően valóban olyan súlyossá vált, mint az Úr Viṣṇu, a teljes tudat, s testének valamennyi nyílását elzárta, az univerzumban minden légzés megszűnt. A félistenek szerte minden bolygórendszerben úgy érezték, nyomban megfulladnak, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél kerestek menedéket.
4.8.81. vers: A félistenek így szóltak: Drága Urunk! Te vagy minden mozgó és mozdulatlan élőlény menedéke. Úgy érezzük, valamennyi élőlény fuldoklik, megszűnik lélegezni. Sohasem tapasztaltunk még ilyet. Te vagy minden meghódolt lélek végső oltalma, ezért hát Hozzád fordulunk: kegyesen ments meg minket e veszedelemtől!
4.8.82. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége válaszolt: Kedves félisteneim! Ne zavarjanak meg benneteket a történtek! Mindezt Uttānapāda király fiának szigorú lemondása és teljes eltökéltsége idézte elő, aki most tökéletesen elmerül Rólam szóló gondolataiban. Ő az, aki akadályozza az univerzum légzését. Nyugodtan visszatérhettek otthonaitokba! Véget vetek e fiú szigorú lemondásainak, s megmenekültök a bajtól.