HU/SB 4.9.16
16. VERS
- yasmin viruddha-gatayo hy aniśaṁ patanti
- vidyādayo vividha-śaktaya ānupūrvyāt
- tad brahma viśva-bhavam ekam anantam ādyam
- ānanda-mātram avikāram ahaṁ prapadye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasmin—akiben; viruddha-gatayaḥ—az ellentétes természetnek; hi—bizonyára; aniśam—mindig; patanti—megnyilvánulnak; vidyā-ādayaḥ—tudás, tudatlanság stb.; vividha—különféle; śaktayaḥ—energiák; ānupūrvyāt—folytonosan; tat—az; brahma—Brahman; viśva-bhavam—az anyagi teremtés oka; ekam—egy; anantam—korlátlan; ādyam—eredeti; ānanda-mātram—pusztán gyönyörteli; avikāram—változatlan; aham—én; prapadye—hódolatomat ajánlom.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Személytelen Brahman-megnyilvánulásodban örökké jelen van két ellentétes elem: a tudás és a tudatlanság. Különféle energiáid folytonosan megnyilvánulnak, de az anyagi megnyilvánulás oka az osztatlan, eredeti, változatlan, korlátlan és gyönyörteli személytelen Brahman. Te vagy ez a személytelen Brahman, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy a korlátlan személytelen Brahman nem más, mint Govinda transzcendentális testének ragyogása. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ebben a végtelen, sugárzó aurájában számtalan univerzum van, számtalan különféle bolygóval. Noha a Legfelsőbb Személy minden ok eredeti oka, az anyagi megnyilvánulás közvetlen oka mégis az Ő személytelen, Brahmanként ismert ragyogása. Dhruva Mahārāja ezért tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Úr személytelen arculatának. Aki megvalósítja ezt a személytelen arculatot, annak a változatlan brahmānanda élvezetében lesz része, amit a vers lelki gyönyörként említ.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megmagyarázza, hogy a Legfelsőbb Úr személytelen arculata, azaz Brahman-megnyilvánulása azoknak való, akik alapjában véve nagyon fejlettek, de még mindig nem képesek megérteni a lelki világ személyes jellegét vagy változatosságát. Az ilyen bhaktákat jñāna-miśra-bhaktáknak, olyan bhaktáknak nevezik, akiknek odaadó szolgálatuk empirikus tudással keveredik. A személytelen Brahman megvalósítása az Abszolút Igazság részleges megértése, ezért Dhruva Mahārāja felajánlja tiszteletteljes hódolatát.
Azt mondják, ez a személytelen Brahman az Abszolút Igazság távoli megvalósítása. A Brahman látszólag mentes az energiától, valójában azonban különféle energiái vannak, amelyek tudás és tudatlanság elnevezések alatt működnek. E különféle energiák miatt a vidyā és az avidyā állandóan megnyilvánul. A vidyāról és az avidyāról az Īśopaniṣad nagyon érthetően elmondja, hogy vannak, akik az avidyānak, a sekélyes tudásnak köszönhetően az Abszolút Igazságot végsősoron személytelennek tekintik. Valójában azonban a személytelen és személyes megvalósítás az odaadó szolgálat fejlődésével arányos. Minél inkább fejlődünk az odaadó szolgálatban, annál közelebb kerülünk az Abszolút Igazsághoz, ami a kezdetben, amikor az Abszolút Igazságot távolról látjuk, személytelenként nyilvánul meg.
Az emberek, akik az avidyā-śakti, azaz māyā hatása alatt állnak, sem tudással, sem odaadással nem rendelkeznek. Ám amikor valaki, aki már valamennyire fejlett, s akit ezért jñānīnak hívnak, tovább fejlődik, akkor a jñāna-miśra-bhakta kategóriájába sorolhatjuk, azaz olyan bhakta lesz belőle, akinek a szeretete a tapasztalati tudással keveredik. Ha még tovább fejlődik, akkor képes lesz arra, hogy megvalósítsa: az Abszolút Igazság egy személy, aki különféle energiákkal rendelkezik. Egy fejlett bhakta megérti az Urat és az Úr teremtő energiáját. Amint valaki elfogadja az Abszolút Igazság teremtő energiáját, megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hat fenségét is. A még fejlettebb bhakták, akik teljes tudással rendelkeznek, megérthetik az Úr transzcendentális kedvteléseit. Csak ezen a síkon részesülhet valaki a teljes transzcendentális gyönyör élvezetében. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezt egy olyan ember példájával illusztrálja, aki a célja felé halad. Ahogy elindul, távolról látja a végső célját, ahogyan például a távolból látunk egy várost. Ekkor csupán annyit tud, hogy egy város van a távolban. Amikor azonban közelebb kerül, akkor látja a tornyokat és a zászlókat; ám amint a városba ér, utakat, kerteket, tavakat pillant meg, piacokat üzletekkel és vásárlókkal, mozikat, táncot és ünneplést. Amikor valaki valóban belép a városba, és saját szemével látja az eseményeket, elégedettség tölti el.