HU/SB 4.9.27
27. VERS
- so ’pi saṅkalpajaṁ viṣṇoḥ
- pāda-sevopasāditam
- prāpya saṅkalpa-nirvāṇaṁ
- nātiprīto ’bhyagāt puram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Dhruva Mahārāja); api—bár; saṅkalpa-jam—a kívánt eredmény; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇunak; pāda-sevā—a lótuszlábát szolgálva; upasāditam—elérte; prāpya—elérve; saṅkalpa—eltökéltségének; nirvāṇam—az elégedettség; na—nem; atiprītaḥ—nagyon elégedett; abhyagāt—visszatért; puram—otthonába.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja annak ellenére, hogy az Úr lótuszlábának imádatával megkapta, amire olyan eltökélten vágyott, nem volt elégedett. Visszatért hát otthonába.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja úgy imádta az Úr lótuszlábát az odaadó szolgálatban, ahogyan azt Nārada Muni tanította neki, s így elérte a kívánt eredményt. Arra vágyott, hogy különösen kimagasló helyzetet érjen el, ami még apjáét, nagyapjáét és dédapjáét is felülmúlja. Eltökéltsége egy gyerek céltudatossága volt, hiszen kisfiú volt még, az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban olyan kedves és kegyes, hogy teljesítette óhaját. Dhruva Mahārāja egy olyan birodalmat akart, ami messze felülmúlja azokat, amelyekkel családjában bárki valaha is rendelkezett. Megkapta hát azt a bolygót, amelyen Maga az Úr lakik, s ezzel kívánsága teljes mértékben teljesült. Ennek ellenére amikor hazatért, nem volt igazán boldog, mert a tiszta odaadó szolgálat során az ember nem követel semmit az Úrtól, ő azonban gyermeki természetének köszönhetően kéréssel állt elő. Így aztán noha az Úr teljesítette vágyát, nem volt túlságosan elégedett, sőt inkább szégyellte magát, amiért követelt valamit az Úrtól, hiszen nem lett volna szabad ezt tennie.