HU/SB 4.9.35
35. VERS
- svārājyaṁ yacchato mauḍhyān
- māno me bhikṣito bata
- īśvarāt kṣīṇa-puṇyena
- phalī-kārān ivādhanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svārājyam—az Ő odaadó szolgálata; yacchataḥ—az Úrtól, aki örömmel adta neki; mauḍhyāt—ostobaságból; mānaḥ—anyagi jólét; me—én; bhikṣitaḥ—kértem; bata—ó, jaj; īśvarāt—egy nagy uralkodótól; kṣīṇa—csökkent; puṇyena—akinek a jámbor cselekedetei; phalī-kārān—a hántolt rizs morzsaléka; iva—mint; adhanaḥ—egy szegény ember.
FORDÍTÁS
Teljes ostobaságomban és amiatt, hogy nem végeztem elegendő jámbor tettet, anyagi névre, dicsőségre és jólétre vágytam annak ellenére, hogy az Úr személyes szolgálatát kínálta fel nekem. Úgy tettem, mint a szegény ember, aki kedvében járt a nagy uralkodónak, s amikor az mindent meg akart adni neki, amire csak vágyott, tudatlanságból csupán néhány szem töredezett hántolt rizst kért tőle.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon fontos a svārājyam szó, aminek jelentése: „teljes függetlenség”. A feltételekhez kötött lélek nem tudja, mi ez. A teljes függetlenség azt jelenti, hogy az ember visszakerül eredeti helyzetébe. Egy élőlény — aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves része — valódi függetlensége az, hogy örökké a Legfelsőbb Úrtól függ, ahogy egy gyermek játszik teljesen függetlenül, ám közben szülei irányítják s figyelik őt. A feltételekhez kötött lélek függetlensége nem azt jelenti, hogy küzd az akadályokkal, amelyeket māyā állít az útjába, hanem azt, hogy meghódol Kṛṣṇának. Az anyagi világban mindenki úgy akar teljesen függetlenné válni, hogy harcol a māyā által felállított akadályok ellen. Ezt nevezik a létért folytatott küzdelemnek. A valódi függetlenség az, ha az ember újra az Úr szolgálatát végzi. Mindazok, akik a Vaikuṇṭha bolygókra vagy Goloka Vṛndāvanára jutnak, önként ajánlják fel szolgálatukat az Úrnak. Ez a teljes függetlenség. Ennek szöges ellentéte az anyagi világbeli uralkodás, amit tévesen függetlenségnek tekintünk. Számos kiváló politikus próbálkozott már azzal, hogy függetlenséget teremtsen, ám ennek az állítólagos függetlenségnek köszönhetően az emberek függősége egyre csak nőtt. Az élőlény nem lehet boldog, amíg az anyagi világban függetlenné próbál válni. Meg kell hódolnunk az Úr lótuszlábának, s végeznünk kell eredeti, örök szolgálatunkat.
Dhruva Mahārāja megbánta, hogy anyagi gazdagságra és dédapjáénál, az Úr Brahmāénál is nagyobb jólétre vágyott. Az, hogy az Úrtól kérte ezt, olyan volt, mint amikor egy szegény ember néhány törött rizsszemet kér egy hatalmas uralkodótól. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy azok, akik az Úr szerető szolgálatát végzik, sohase kérjenek anyagi jólétet az Úrtól. Hogy valaki megkapja-e ezt, az egyedül a külső energia szigorú törvényeitől függ. A tiszta bhakták csak azt a kiváltságot kérik az Úrtól, hogy szolgálhassák Őt. Ez a mi valódi függetlenségünk. Ha valami mást akarunk, az szerencsétlenségünket árulja el.