HU/SB 4.9.42-43
42-43. VERSEK
- taṁ dṛṣṭvopavanābhyāśa
- āyāntaṁ tarasā rathāt
- avaruhya nṛpas tūrṇam
- āsādya prema-vihvalaḥ
- parirebhe ’ṅgajaṁ dorbhyāṁ
- dīrghotkaṇṭha-manāḥ śvasan
- viṣvaksenāṅghri-saṁsparśa-
- hatāśeṣāgha-bandhanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (Dhruva Mahārāja); dṛṣṭvā—látva; upavana—a kis erdő; abhyāśe—közel; āyāntam—visszatérés; tarasā—nagy sietséggel; rathāt—a hintóról; avaruhya—leszállt; nṛpaḥ—a király; tūrṇam—azonnal; āsādya—közel jőve; prema—szeretettel; vihvalaḥ—elárasztva; parirebhe—megölelte; aṅga-jam—fiát; dorbhyām—karjával; dīrgha—hosszú ideig; utkaṇṭha—aggódó; manāḥ—a király, akinek elméje; śvasan—szaporán lélegezve; viṣvaksena—az Úrnak; aṅghri—a lótuszlábával; saṁsparśa—megérintve; hata—elpusztultak; aśeṣa—végtelen; agha—anyagi szennyeződés; bandhanam—akinek kötelékei.
FORDÍTÁS
Amikor Uttānapāda király megpillantotta Dhruva Mahārāját, aki a szomszédos kis erdő felé közeledett, sietve leszállt a hintójáról. Oly régóta vágyott már rá, hogy láthassa gyermekét, Dhruvát, hogy nagy szeretettel és ragaszkodással eléfutott, hogy megölelje a rég elveszett fiút, és szaporán lélegezve mindkét karjával átölelte. Dhruva Mahārāja azonban már nem az volt, aki korábban: teljesen megtisztult a lelki fejlődéstől, amit annak köszönhetően ért el, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége megérintette őt lótuszlábával.