HU/SB 4.9.7
7. VERS
- ekas tvam eva bhagavann idam ātma-śaktyā
- māyākhyayoru-guṇayā mahad-ādy-aśeṣam
- sṛṣṭvānuviśya puruṣas tad-asad-guṇeṣu
- nāneva dāruṣu vibhāvasuvad vibhāsi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekaḥ—egy; tvam—te; eva—bizonyára; bhagavan—ó, Uram; idam—ez az anyagi világ; ātma-śaktyā—saját energiád által; māyā-ākhyayā—a māyā nevű; uru—nagyon hatalmas; guṇayā—a természet kötőerőiből álló; mahat-ādi—a mahat-tattva stb.; aśeṣam—korlátlan; sṛṣṭvā—teremtése után; anuviśya—majd miután behatolt; puruṣaḥ—a Felsőlélek; tat—māyānak; asat-guṇeṣu—az ideiglenesen megnyilvánult kötőerők; nānā—különféleképpen; iva—mintha; dāruṣu—fadarabokba; vibhāvasu-vat—mint a tűz; vibhāsi—megjelensz.
FORDÍTÁS
Uram! Te vagy a legfelsőbb egy, ám különféle energiáid által különféle formákban jelensz meg a lelki és az anyagi világban. Külső energiáddal Te hozod létre az anyagi világ teljes energiáját, és a teremtés után Felsőlélekként behatolsz az anyagi világba. Te vagy a Legfelsőbb Személy, és az anyagi természet ideiglenes kötőerőin keresztül különféle megnyilvánulásokat hozol létre, ahogy a tűz is számtalan ragyogó formában lobog a különféle alakú fákba hatolva.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja megértette, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége különféle energiáin keresztül cselekszik, s nem azáltal lesz mindent átható, hogy üressé vagy személytelenné válik. A māyāvādī filozófusok azt gondolják, hogy mivel az Abszolút Igazság kiterjed az egész kozmikus megnyilvánulásban, nincs személyes formája. Itt azonban Dhruva Mahārāja a Védák végkövetkeztetését megvalósítva kijelenti, hogy „energiáid révén Te áthatod az egész kozmikus megnyilvánulást”. Ez az energia alapvetően lelki, de ideiglenesen az anyagi világban működik, ezért māyānak, illuzórikus energiának hívják. Más szóval az Úr energiája a bhaktákon kívül mindenki számára külső energiaként működik. Dhruva Mahārāja jól megértette ezt a tényt, s azt is, hogy az energia és az energia forrása egy és ugyanaz. Az energiát nem lehet elválasztani az energiaforrástól.
Ez a vers elfogadja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonos Paramātmā — Felsőlélek — arculatával. Az Ő eredeti lelki energiája életre kelti az anyagi energiát, s így a halott test látszólag életerővel teli. Az ürességet hirdető filozófusok azt gondolják, hogy az életjelenségek bizonyos anyagi feltételek között jelennek meg az anyagi testben, a valóság azonban az, hogy az anyagi test nem képes magától működni. Még egy gépnek is külön energiára van szüksége (elektromosságra, gőzre stb.). Ez a vers elmondja, hogy az anyagi energia a legkülönfélébb anyagi testekben működik, ahogyan a tűz is másképpen ég az eltérő méretű és minőségű fákban. A bhakták esetében ugyanez az energia lelki energiává alakul, s ez azért lehetséges, mert az energia eredetileg lelki, nem anyagi. Viṣṇu-śaktiḥ parā proktā, mondják az írások. A bhaktát az eredeti energia ösztönzi, s így minden testrészét az Úr szolgálatába állítja. A közönséges abhaktákat ugyanez az energia külső energiaként anyagi, érzékkielégítésre irányuló cselekedetekkel foglalja le. Jegyezzük meg jól, hogy a māyā és a sva-dhāma között különbség van: a bhakták esetében a sva-dhāma működik, míg az abhaktákéban a māyā energia.